1920. június 04.

 

2012. 06. 04.
 

Kanonizált csapdába csaltak,
eltörlik a lelkek sóhaját,
azt hiszik, lehet vezényszóra
törölni sok-sok kínhalált,
emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

Feldarabolták az egészet,
s részekről hazudják: Ez így szép!
Szívük érzés nélkül kong, remeg,
félelem kering ereikben,
emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

Szentkorona országainak
tilos a gyász, az emlékezet,
síró harangok betiltattak,
csak égben sírnak a szellemek!
Emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők!

Csak égben sírnak a szellemek,
s kísértenek, amíg élet lesz:
A végzet lassú veszedelem,
utolér bárkit, Isten szele.
Emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

Betiltottátok a fájdalmat:
A szenvedők gyászoló jaját.
Versaillesban kísértet gyertya ég,
fénye Európára árnyék.
Emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők!