A Nyáj
 
Előttünk a zöldelő mező,
A napos táj csupa derű,
És mi békésen legelészünk:
Birkának lenni nagyszerű !
 
Mindig megmondják, merre menjünk,
Mikor kell tennünk ezt vagy azt,
Így hát sosem kell gondolkodnunk,
A felelősség nem nyomaszt.
 
Tájékozódni nem tanultunk,
Mindig egyfelé ment a nyáj,
Csak a kolompot kell követni,
Ez volt mindig a fő szabály !
 
És ha mégis egy elkódorog,
A jó puli azért van ott:
Csaholva kerít körbe minket
Ahogyan parancsot kapott.
 
S ha gyapjunkat tövig lenyírják,
Nem lázadunk, nem bégetünk:
A Gazda tudja, mit miért tesz,
Ő irányítja életünk.
 
Nincs más dolgunk, mint bízni benne,
Parancsát teljesíteni,
Jaj annak, aki ellenkezne,
A Nyáj törvényét megszegi !
 
Körülöttünk az egész világ
Csupa veszéllyel van teli,
Szörnyű lehet szabadon élni,
Mindig egyedül dönteni !
 
És gondoskodni önmagunkról
Élni a saját életünk,
S vállalni a következményét,
Ha valamiben tévedünk…
 
Milyen más a biztos karámban,
Körülvesz békés langy-meleg,
Semmi kockázat, felelősség:
A többi testek védenek
 
És bár közülünk vágóhídra
Kerül jó néhány olykoron:
Csak bújj a tömegbe, s bizakodj,
Holnap még nem te vagy soron…

S hogyha megkérdik, mit szeretnénk,
A válasz mi lehetne más ?
Így akarunk élni tovább is,
Birkának lenni oly csodás !
 
                                   Kellner Dénes
                                        2005.