A vér zászlaja

Hányszor köpi le hun, avar, szkíta,
vagy tudja az ég,  ős ártatlan,
hányingerszagú tükörbe néző népem,
a vakjelen.

Kérges, s tán’ foltos szívünkbe
belehalt az igazság, s bent:
Üt! Vág! Összevissza ver az Elég!
Ady Endre tudta még, s az ég.

Fáj a mennyeknek titokkulcsa,
mégis-mégis ős, nyers és igaz
a szív halálimája: Kopog! Nagy Isten!
Itt a vakjelen.

Hányszor-hány kétség gyötri még szívünk
és a semmire, hányszor esküszünk?
S a serpenyők penge élén
ördögtáncot lejt a félsz.

A vakjelen, a vaktükör és a vaklét:

Üt! Vág! Összevissza ver az Elég!
Senki más nem hordozza a Hit
lélekben vérző zászlaját csak mi?
Csak mi. Csak mi.

2007.10.12.