Gavallér János

 Akár ma!                                

Akár ma, érted Hazám meghalok!
A jövőt őrizni fogják az angyalok.
A szívemben lakó szeretet
örökre öleli Hazám a lelkedet.
Akár ma, van miért halnom,
lélektestvér minden halom;
a szememben síró otthonom.

Akár ma, vedd el rongy életem,
ha ártok az embernek Istenem!
Ringatott itt a szél, a puszta,
dimb-domb, a víz és a napnyugta.
Akár ma, érted Hazám meghalok,
csak szívemből az otthonom,
akkor tépd ki, majd ha meghalok!

Akár ma, űzhetsz a nagyvilágba,
bennem ég a szeretet lángja,
s a vérem hordozza az otthon melegét,
szívemben őrzöm Hazám szeretetét.
Akár ma, érted Hazám meghalok!
Őrizni fogják fenn a csillagok,
hogy a szülőföldhöz hű maradok.

Akár ma, üssön utolsót az óra,
ha szívem bölcsőjének árulója,
trend-uraknak hódoló bohóca
lesz szívemben a vér, s a Szenthaza!
Akár ma, érted Hazám meghalok,
ha árulják a tüzet a szívemből,
a szentlélek is lángra gyúl Istentől!

Akár ma, érted Hazám meghalok!
Az őstől, míg szeretetet kapok,
addig várnak rám szép napok.
Az ég áldja, míg én pályámon ballagok,
az üstökösként száguldó csillagot!
Tüzet nyújtottak bennem a századok,
s az emberszeretetet máglyáján hamvadok.

2008.01.24.