A materialistának

 

2012. 08. 11

Ne hidd! Ne hidd, hogy nem tudjuk!
Tudd, hogy igazán nem is akarjuk
megváltoztatni a sorsot,
hisz lent, vagy fent, a mindenség forog,
a lényeg, hogy kit ölelsz magadhoz!
És mert hozzátok nincs közünk:
Miért ölelnénk magunkhoz
a bűnös sorsot, mi, ártatlanok?
Tudd, nincs szükségünk megtisztulásra,
gyónásra, feloldozásra,
mert bennünk az Isten, egyek vagyunk,
lelket tisztító gondolatunk
örök és szabad. Fegyverünk a szó,
legyőzhetetlen hatalom.
Süllyedjünk a tetvek mezejére,
hol álság az uralkodó?
Ahol nincs becsület-lélek,
csak a semmiért rohanó halál!
Mit adhattok ti, materialisták?
Ha igazán akarjuk, legyőzünk.
Mint kétkedés pillanata
oly csekély a Sátán időüstje.
S a lélekhit hatalmas
és örök, legyőzhetetlen.
Mint kétkedés pillanata,
úgy tűnik el a hazugság:
A Mammonsátán uratok,
úgy fog megaljasulni, mint a kor,
mikor még a lidérc uralkodott!
Mindegy meddig bírjátok, mert
fent, vagy lent, a mindenség forog,
a lényeg, hogy kit ölelsz magadhoz!