Gavallér János

Anyám, ne sírj!


Anyám könnyei némán zúdulnak a világra,
soha nem volt még ily özönvíz, soha, de soha!
Méhéből születtek csillagok, érzések, élet,
s az örökké megbocsátó szavak, a szeretet…
Anyám könnyei száradnak itt, a valóságra,
torzkép a lét, adósság az élet, fagyos ágyam…
Anyám könnyei némák, láthatatlanok, vakok,
átkarolnak, mikor sötétség támad s hajnalok
nyílnak a szívemben, harmat áramlik vérembe:
Anyám könnyei elsiratták egész életem!
Anyám könnyei ölelnek, mióta megvagyok,
s emberállat-ostorok csattognak a hátamon.
Anyám, viselem terhem, ne sírj, én akartam így:
Ember-utat akartam, születéstől a sírig!

2010. 11. 27.