Gavallér János

Az életért


Lelkembe bőröződött sikoly
tombol testemben: Dögszag-ájer.
Hebegő vén, őszdadogásom,
jövőt büfög, temetőt, vesztet.

Nyomorult alkut kötött ősök
gyáva sóhaja lelkem búja,
megfeszített emberharangok
hazájának testháborúja.

Kívánalom, - Jézustisztesség-,
őrzi nyomorom, magyar vagyok.
S ha kihány a silány világ,
vagy megfeszít, magyar maradok.

Zúgjatok szelek, zord viharok,
otthonom, apáink földje véd,
utolsót, majd büszkén harcolok,
s meghalok e földért, az életért.

2009.11.15