Gavallér János

Ég és vég között


Születéstől a sírig, az egyetlen úton,
hatásvadászat nélkül, megyünk végig a sorson,
születéstől a sírig, nincs, csak az életút,
nincs más, új harmónia, csak másképpen halljuk.
Nincsenek nagyok, kicsik az egyetlen úton:
Csak az Isten s remény ajtaján illan az idő.
Bár mint élsz, hited ringat: Akkor több, nagyobb vár,
előbb-utóbb odaérsz, s mindig kevesebb a vágy.
Kart karba öltve, mennek nemzedékek sorba,
egymásra támaszkodva, a legcsudább pokolba:
Halálnak hívott mennybe! Sohasem szakad meg,
sohasem lazul a lánc, teremtő és teremtett
között!

2010.07.04.