Gavallér János

Életkép

Reszket a kapu, a nép dörömböl,
ébrednek a lelkek, szavaznak,
a cserép csörömpöl,
sose jutott igazság lóg a fán,
a tudás aratott,
furfang s délibáb legel,
- sehol egy kolompos!
S akik szóltak? Mind kabátján folt van.
Zsebük mély, az óceán hűvös,
kezükön gyűrű, pecsét, jel van,
Budaházy kezén bilincs, száján tövis,
a célpontok közepén kör, kereszt.
Gazdagok szája üres,
a rest szánt, vet, arat s rühes!
Változást hozhat-e a nyugat?
Az éhes kutya ugat,
s az igazság odaát, talán mulat!
Szenny szag leng fölöttünk,
a szmog a barátunk:
Mivé lettünk?
Hol a társunk?
Nullák után kullog a vágy!
Taszít, nem vonz az ágy.
Ma még senki sem hányt rád,
ez nem mehet így tovább!
A felezővonalat ne lépd át,
ott a szembejövő vár reád,
fut, tör, utat követel,
s hátán, a mély gödör!
Vonz a szenny, hempereg,
végig söpör az életen,
az ördög tükörből integet…

2011. 02. 13.