Dr. Mihálffy Balázs

 

ELTAHÓSODÁS

 

Jól emlékszem, amikor olyan nép voltunk, aki olvasott. Buszon, villamoson, metrón elképzelhetetlen volt, hogy valaki könyvet, újságot ne bújt volna. Olyan népszerű kiadványok voltak, mint a „Rakéta” regényújság és emellett még számos irodalmi, vagy tudományos folyóirat. Aztán elindult egy „eltahósodási” folyamat, egyre alacsonyabb szintű írásanyag tompította az agyakat, talán emlékszünk a Románo, Erato, vagy Júlia korszakra, melyet beteljesített a képi kultúrvilág, a TV által szállított műsorok kábítószereket is helyettesítő tudatrombolása. A korábban igényes agyakban óriási területek szabadultak fel, melyekre rárontott a szórakoztatóipar és a mindent megmagyarázó egy központból vezérelt kommunikációs rendszer. Amennyiben valaki nem ebből a rendszerből táplálkozik és klónozza le magát arra a szintre, amelyet a háttérben rászabtak, akkor kilóg a sorból. A szőnyeg odahaza már csak egy szűk sávban kopik a hűtőszekrény és a TV között. Valaha erről irt Madách a falanszter jelenetben. Eljött hát az idő.

 

Szükség volt erre a folyamatra a fogyasztói társadalommá történő átnevelésünk érdekében. Szükség volt azért, hogy a népek ne vegyék észre, mi történik velük. Aki pedig észreveszi, az pedig nem kap szót, ha pedig szót kap, az nem kap agyat, ami befogadja a szót. Mert az agy olyan, mint a szekrény. Ha nincs benne polc, akkor a ruhák nem kapnak benne rendezett helyet. Így az agy sem képes az információt elhelyezni, ha a kultúra és műveltség ki nem alakítja polcait.

 

Miért is alakítaná, amikor most, a harmadik világháború olyan szakaszába értünk, amikor meg lehet szüntetni a szegénységet, meg lehet oldani a civilizációk egymás mellett élését és a föld még meglévő erőforrásait „a fenntartható növekedés” elvének betartása mellet le lehet nyúlni. Mindezt úgy, hogy eltűntetik a szegényeket, kiiktatnak civilizációkat, és mint rákos daganat a testben, egyre több nyersanyagot, erőforrást szívnak el, az amúgy civilizálatlan, esetenként terrorista gyanús világrészekből. A szegénység eltűntetésével még az elosztási arányok is javulnak, nekünk, birkáknak, pedig még boldognak is kell lennünk az igazság térnyerése, a világ megmentőinek kamatgyarmatosítása miatt. Ezek az érdekeltségi és erkölcsi normák, csak egy teljesen elbutított populációval nyelethetők le.

 

Most, hogy valami „nem kerek” szeptember 11-el kapcsolatban és az emberek ráébrednek arra, hogy az egész egy szörnyű, mesterségesen koreografált történet volt a világ anyagi javainak egy kézbe történő összefolyatására, már nem elégségesek a magyarázatok, vagy a hallgatás. Eljött az idő, hogy megtudjuk, valójában mi történt, ki az a Bin Laden, miért kell terror alatt tartani a világot a terrorizmus elleni harc szlogenje alatt. Itt az idő, hogy ne álljunk le és követeljük a magyarázatot, a teljes igazságot. Most már tudjuk meg tényleg: ki a terrorista!

 

Itt az idő, hogy megtudjuk miért kellett rászoknunk a hitelekre akkor, amikor az azok mögött álló pénzek fedezete egy mamuthadsereg erejében és nem a termelésben rejlik? Miért kell nemzeti pénzeinket felcserélni olyan pénzekre, melyekben nem saját államunk vállal felelősséget a likviditásra. Hova tűnik a nemzeti vagyon? És ha az eltűnik, miért nem tűnik el vele az adósságállomány? Sőt növekszik. Teljesen meghülyült a világ? Ez nem tűnik fel senkinek? Itt az idő, hogy lássuk, miért adósodunk el, vesztjük el vagyonunkat és mindez hova vándorol? Mi ez az egész? Mi ez a népirtás? És senki nem emel szót? Hol vannak azok az állami vezetők, miniszterek államtitkárok, akik bírták az emberek bizalmát? Az ő székeikből a folyamatok jól látszódtak. Mit tettek értünk, a nemzetért? Vagy már nincsenek nemzetek? Márpedig a nemzet eredete a nemzés, amely a közös történelmi és kulturális alapon álló populációkat összekovácsolja. Ez az értelme nemzeti oldalról, de liberális oldalról a nemzés már csak az örökös NEM kimondását jelenti. Úgy látszik a közös kultúrák által létrehozott kohézió ma nem kívánatos, ezért kultúrák, civilizációk lassú elcsökevényesítése, bagatellizálása a cél. Persze. Ez a módszere annak, akit a sors nem ajándékozott meg civilizációs értékekkel.

 

Nem lehetünk diplomatikusak, ha a nyomorról beszélünk, mert a nyomor az radikális. Nem az emberek betegek, ha depressziósak, nem abban van a baj, aki bűnre lép, hanem abban, aki ezt a kórképet előidézte.

 

Amit ismertetek nem magyar jelenség, hanem világot érintő globális probléma. Csupán nem szabad észrevenni, nem illik beszélni róla. De meddig?