Elvesztett jó Anyám!

 

Miért ily sietve hagytad itt e földi bús világot?

Még csak most pattan a tavasz, harsan a zöld és a dús virágok.

Ki szólított? Mi fogta meg drága, gyötrődő szívedet?

Vén bánat? Röpke derű?  Nem figyeld rád őrző Istened?

Hiányzol majd – egyre jobban! Vágyom is töretlen hozzád.

Ahol vársz rám, az egy földöntúli ismeretlen ország.

Menj, ha hívtak! Járd örökkön fenn az égi rózsakerted –

Tedd vállamra, majd én hordozom a régi Sors-keresztet –

 

                                                          Jó Anyám helyetted!

 

Csorba Tibor 2012. április 21.