Gavallér János

ÉTERSIKOLY
        /emlékezés június 04.-re/

Szétszaggatott test fájdalom kiáltása:
örök fülzúgás
örök bűnnel ölelkező haláltusa
őrületugrás
csecsemő halál-születése
asszonyátok
felejthetetlen kín vergődése
illúzió
minden álom, minden álom
őrületugrás
minden beteljesedetlen nap egy átok
gnóm szívem dobbanása visszahull rátok,
kik szabtátok határaink
lélekölő szabályaink
őrületugrás
könnygyalázó história diktátum,
illúzió
minden győzelem, minden győzelem
őrületugrás
minden léleknélküli döntés gyötrelem,
s minden érdekelvű törvény embertelen.
Ti hoztátok hatalmasok
s lett a győztes alattomos!

Sátán sarccal, béna testem örök-nemes,
bosszúból soha nem öl.
Lelketekre hullnak néma könnycseppeim,
s földre hull a vasököl.
Lelkünket rabláncra fűzve
őrületugrásba
kényszerítve amputáltok testet, lelket,
emberré tevő érzelmet,
de illúzió
hogy ti győztök, hogy uralkodó
őrületugrásba
kényszerítse a lelket, a szívet
minden emberben az emberséget
illúziótok.
Ti szabtátok a határokat,
lélekölő szabályokat!
Őrületugrás
minden beteljesedetlen nap egy átok
gnóm szívem dobbanása visszahull rátok,
hiába amputáljátok,
hiába magyarázzátok!
Ti hoztátok hatalmasok
s lett a győztes alattomos!

Anyám, apám s testvéreim,
hogy nem nézhettek rám,
ez nem lehet igazság,
hogy kivágják a szívünk
az csak őrületugrás,
illúzió, hogy felosszák a lelkünk!
Anyám, apám s testvéreim,
míg ember lesz a földön,
megőrizzük, hogy tudják meg
ezer darabban is dobban szívünk,
hogy a halálugrás
illúzió, hogy egyre többen leszünk!

2008.06.04.