Fordítom a kertem

 

Fordítom a kertem

Parlagról termőre –

Nagy regény, vadregény:

Történelemmel egyidős remény

Muskétázza a szívem –

Nekem is jutott egy bekezdés.

 

Fordítom a kertem,

Mint telkes birodalmár;

De némán, szótlan –

Ez a munka csak egy nyelvet tűr:

Dolgozni híven, emberül –

A „pongyolát” fel nem öltheti!

 

Fordítom a kertem,

Tollam az ásó – szépen ír:

Igazul. Gyűlnek a józan sorok

Margótól margóig a házfal és

Kerítés között. Mire lemegy

A nap, e nagy ívet kitöltöm.

 

Fordítom a kertem;

Fújhat szél Nyugatról, Keletről:

Egyfélén kószál, s a föld érti –

Terem így is, úgy is a maga nyelvén;

Pálfordulás nem kísérti,

S nincs szüksége könyvtárnyi szótárra!  

 

 

                              Csorba Tibor