Gavallér János
Időfogság
Cammognak a percek,
az évek rohannak…
hullámájer serceg:
Békétlenség az agyban…
hangokat rögzít a tudat…
az elmúlás sistergését
és a csend
némán őrzi a végtelent.
Veszni látszik az élet…
a test elkorhad,
s elillan az ego,
mintegy sosem volt gondolat.
S
tudomást sem vett róla a világ,
hogy a mindenség időzött a testben…
ideig, óráig küzdött,
s rohant a nagy titok után
a végtelen csendben.
2011. 12. 16.