MTV: a műsorpolitikát és az objektumot is
védte a politikai rendőrség a nézőktől
1979. március 30-án a Magyar Televízió Elnöki Főosztályának vezetője: dr. Tihanyi Viktor úgy döntött, hogy haladéktalanul átad egy aznap érkezett nézői levelet a Belügyminisztérium állambiztonsági szerveinek. A hivatalos aktus neve: ellenséges tartalmú levél beszolgáltatása, adatlap és a beszolgáltatásról szóló átirat a hatóságnak. A levelet a postai bélyegző szerint február 28-án adta fel Füzesabonyban Horváth Jenő, 3300 Eger, Széchenyi u. 10 . sz. alatti lakos a Magyar Televízió Műsorszerkesztőségének címezve.
(Dr. Tihanyi Viktor)
Tartalma merőben eltért azoktól a nézői levelekétől, melyekből több tucat érkezett naponta, s általában egy-egy műsorral foglalkoztak, azok rossz műsoridejével, a bemondónők frizurájával, a riporterek bakijaival, a raccsoló újságírókkal, a humortalan humoristákkal, nem különben a sablonos díszletekkel, a túl hosszú helyszíni közvetítésekkel, a túltengő termelési riportokkal, az unalmas felolvasásokkal, a temérdek protokoll eseménnyel. A több száz levélből havonta összeállítást készített az Elnöki Főosztályhoz tartozott Levelezési Osztály, amelyet tájékoztatás céljából megküldött az egyes szerkesztőségek vezetőinek.
(Dr. Tihanyi átküldi a levelet a BM-nek)
A füzesabonyi levél azonban nem egy műsorral foglalkozott, hanem az egész műsorpolitikával, s a szokványos hétköznapi, unalmasan ismétlődő háborgás helyett a levélíró szenvedélyesen kemény társadalmi kritikának adott hangot: hazug az egész műsorfolyam, nemzeti történelmünket megcsúfoló, a szovjet propagandát egyoldalúan kiszolgáló, üres, silány, helyenként ízléstelen, sőt undorító, a fiataloknak nem mutat fel igaz, követendő eszményeket, nem nevel jóra, nem erősíti a jellemet, kizárólag a rossz politika parancsait képviseli a magyar embereket megalázó értéktelenségekkel, melyekre vérlázítóan sok pénzt költenek.
(Szigetvári Árpád)
Nem is került a levél semmilyen összeállításba, kiemelték rögtön, s azok asztalára küldték, akik hivatalból üldözték „a nép ellenségét”. A BM III.(Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség III. (Belső reakció és szabotázselhárító) Csoportfőnökségének 3. osztálya a társadalom ellenes erők elhárításával foglalkozott. Két alosztálya közül az egyik a társadalomra veszélyes „F” (Figyelő) dossziés személyek, volt politikai foglyok ellenőrzését végezte, a másik a röpcédulázók, falfirkálók, névtelen levélírók, illegális kiadványok terjesztői, stb. tevékenységének felderítését, elhárítását.
Az utóbbihoz, tehát a BM III/III/3-b. alosztályához került az MTV Elnöki Főosztálya által beküldött levél. Az osztály vezetője Szigetvári Árpád r. ezredes volt, a b., alosztály vezetője pedig Zima Péter r. alezredes.
(A „Vidéki” fedőnevű bizalmas nyomozás dossziéja)
Az ismeretlen levélíró felderítése érdekében indokoltnak tartották a bizalmas nyomozás elrendelését a rendkívüli események dosszié eljárása szerint. Fedőneve: „Vidéki”, száma: 33-R-1077. (ÁBTL. 3.1.5. O-17896)
A fellázadt néző „ellenséges” levele
Az állambiztonság a maga értékelési szempontjai szerint megállapítja, hogy az öt sűrün gépelt oldal terjedelmű levél tartalma kommunista és szovjet ellenes, írója szembefordult szocialista társadalmi rendszerünkkel. A levélíró minősíthetetlen hangnemben nyilatkozik a felszabadító szovjet csapatok tevékenységéről, az általuk elkövetett állítólagos atrocitásokról. Támadja a párt felszabadulás utáni politikáját, a földosztást, a kollektivizálást, a kulák üldözést. Kritizálja a párt egyházpolitikáját, kétségbe vonja a vallásszabadságot. Lebecsüli a kultúrpolitika eredményeit, a tömegtájékoztatási eszközök szerepét, bírálja azok vezetőit, kifogásolja a televízió szocialista, internacionalista elkötelezettségét, becsmérlő hangon nyilatkozik a szovjet filmekről, a munkásmozgalmi műsorokról, színdarabokról. Az élet minden területén elítéli a pártirányítás rendszerét, bírálja a vezetők szakmai felkészültségét, rátermettségét.
A III/III/3-b alosztály az ismeretlen levélíró kilétének megállapítása, a további elkövetés megakadályozása és az ellenséges tevékenység bizonyítása érdekében intézkedés céljából megküldi a levelet a lakóhely szerint illetékes Heves megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztályának. Tájékoztatásul még közli, hogy : „Irattárunkban a gépírásnak valamint a tartalomnak nincs előzménye. A levél minden valószínűség szerint Erika típusú írógépen készült.”
(A Heves megyei III/III-nak kellett intézkednie)
Mielőtt rátérnénk arra a nyomozati tevékenységre, mellyel a főváros, továbbá Heves és Szolnok megye politikai rendőrsége az ismeretlen levélíró személyét próbálta kideríteni, elkerülhetetlen, hogy a maga valóságában megismerjük a levél tartalmát. Kortörténeti dokumentum arról, miként szembesíti egy vidéki televízió néző élete történéseit, szűkebb környezete megpróbáltatásait, a körülötte zajló változások valós tényeit azok televíziós vetületével, hazug propaganda másolatával, az átvett szovjet gyakorlattal. A tükörkép megdöbbentő, a megannyi ellentmondás elgondolkodtató és felháborító, de nézői kritikaként a hatalom számára elfogadhatatlan, tehát fel kell kutatni és meg kell büntetni a fellázadt, jó szándékú levélírót.
Magyar Televízió Műsorszerkesztőségének
Budapest, 1810.
Tisztelt Szerkesztőség!
Szíves elnézésüket kérem előre is, ha talán erősebb kifejezéseket és keményebb kritikát alkalmazok, mint kellene, de már nem tudom visszafogni a felháborodásomat, amit az ócska tv-műsorok kiváltanak belőlem.
A „Herkulesfürdői emlék” című műsor volt az a bizonyos csepp a telt pohárban. Eddig is sokszor felháborodtam már és sokszor elhatároztam, hogy megírom a kifogásaimat, de az ismerőseim lebeszéltek róla, mondván, hogy ugyan minek, hiszen úgy sem ér semmit, fütyülnek rá, eddig is sok kritika elhangzott már és mégis megy tovább minden úgy, mint addig.
Most nem szóltam semmit senkinek és azzal sem törődöm, ha nem lesz eredménye, akkor is a Szerkesztőség fejére borítom a véleményemet. (Bárcsak a valóságban, szó szerint értve is tehetném!)
Először is: mikor lesz már vége a háborús filmeknek? Nekünk, akik átvészeltük a háború előzményeit, a háború összes borzalmait és az utána következő időszakokat is, nekünk már elegünk van a borzalmakból, miért kell folyton felidézni, hogy sokszor fél éjszakákat nem tudunk aludni a felidézett emlékektől?! Nem a filmek tartalma az, ami felizgat - az annál silányabb, hazugabb és egyoldalúbb, hogy komoly hatása lenne -, hanem csupán a felidézett emlékek. Ebből már igazán elég volt!
Szándékosan mondom, hogy hazug és egyoldalú a filmek tartalma, mert mi, akik végigéltünk mindent, arra is emlékszünk, hogy bizony a „felszabadító hősök” milyen barbár módon „szabadítottak meg” minden értékünktől, még a legszükségesebbektől is, mint például az édesanyám lábáról lehúzták a csizmát (pedig csak egyszerű falusi asszony volt), az édesapám csizmáját is elvitte egy éjjel zabráló orosz csoport és szegénynek papucsban, zokniban, rongyokba csavart lábbal kellett a telet átvészelnie. Összeszedték a padláson száradó ruhákat, még a női ruhákat is, vitték a „bárisnyáknak”. Mindenünket elvittek, amit csak megfoghattak. Volt úgy, hogy egyszerre 30 orosz katona is volt az otthonunkban, 3 teherautó, és a Tisza gáton kaszált, keservesen összegyűjtögetett szénát az utolsó szálig elvitték, a mi tehenünk ott maradt takarmány nélkül. Örüljünk, hogy azt nem vitték el. Elvitték viszont a lovunkat a kocsival együtt. A két egyéves csikóra ráültek, szegények, majd lerogytak alattuk, de hajszolták őket. A két ökröt az eke elől fogták ki, elvitték azokat is, nem volt mivel szántani, vetni. Tíz ilyen oldal sem lenne elég, egy egész könyvet írhatnék az orosz „felszabadítók” „hősiességéről”!
Az egyik házban két öreg szülő élt a felnőtt lányukkal. (A sok gyerek közül ez volt a legfiatalabb, a többi már mind házas volt.) Bement hozzájuk két orosz katona és a lányt el akarták vinni. A két öreg védte a gyermekét, de azokat belökték egy szobába, rájuk zárták az ajtót. A lány tíz körömmel védekezett, nem bírtak vele, végül bement egy harmadik és agyonlőtte a lányt. Ez csak egyetlen eset a sok közül, amelyhez több millió hasonlót lehetne felsorolni.
Az egyik szomszéd asszonynak a férje katona volt, ott maradt egyedül, egyhónapos kisbabája volt, amikor a „felszabadítók” jöttek és elhurcolták, a pici babáról a szomszédok gondoskodtak. Két hétig hurcolták magukkal, félholtan került haza.
Mindezt csak azért írtam le, hogy ha mindezekről mernének tárgyilagos ismertető filmet készíteni, azt hiszem, megrázóbb lenne, mint azok, amelyeket eddig láttunk. És azok a fiatalok, akik csak elbeszélésből, a meghamisított történelemből ismerik az akkori időket, nem egyoldalúan lennének tájékoztatva.
Emlékezünk a háború utáni időkre is, amikor jött a földosztás, aztán megjelentek a plakátok: „Kaptál földet, adj kenyeret!” Akik a nép szemetjei voltak, egész életükben munkakerülők, most a hatalmukat éreztetve mentek gabonát rekvirálni (ezt a szót ismerik mindazok, akik akkor vidéken éltek). Nekünk csak két hold saját földünk volt, 32 holdat bérelt az édesapám, azon gazdálkodott, de mert jól gazdálkodott, volt mindene, hát volt is mit elvinni. Az összes gabonánkat elvitték, még a vetőmagnak valót is. Pedig voltunk a családban hatan. Árpadarát szitáltunk ki és abból sütöttünk magunknak kenyeret.
Egy öreg veterán a falunkban alig várta már az orosz hadsereg érkezését, mert utálta a múlt rendszert – jogosan is -, az újonnan megalakult Kommunista Pártnak ő lett az elnöke. De mivel a népnek az összes munkakerülő salakja belépett a pártba és nem az igazságosság elve alapján, hanem a saját kiskirálykodásuk biztosítása végett intézkedtek, bíráskodtak mindazok felett, akik nekik személyes ellenségük volt a hitványságuk miatt.
Ez az öreg veterán józanságra igyekezett inteni mindenkit, tárgyilagos, igazságos magatartásra. Kinevették, sőt még őt is fasisztának bélyegezték. Mire az öreg veterán közéjük vágta a piros könyvét, kiábrándultan hátat fordított nekik, és kilépett a pártból.
Aztán jött a tsz-szervezés. Jó lenne, ha az akkori időket is tárgyilagosan ismertetnék meg a mai fiatalokkal. Ha elmondanák, milyen terrorral, erőszakkal, barbár módszerekkel nyomorították be az embereket. Hány embert félholtra vertek, sőt, volt, akit agyon is vertek és kitették elhagyatott helyre. Az én apámat is megkínozták, pedig már 68 éves volt. Fél lábra állították és a fal felé fordulva, támaszkodás nélkül kellett órákig állnia. Ha lelépett a másik lábára – mezítláb kellett álldogálnia – akkor cipősarokkal a lábaira tapostak, a fülét csavargatták, a halántékán a haját húzogatták fölfelé…
A jászszentandrásiak is tudnának cifra dolgokat mesélni. Többek között azt is, hogy cementpadlós helyiségben mezítláb beállították azokat a szerencsétleneket, akik nem akartak a tsz-be belépni, és olvadt lúgkövet öntöttek a talpuk alá.
Ha mindezt egyszer majd megfilmesítik, lesz mit látnia az akkoriaknak. Mindezek is hozzátartoznak a tárgyilagos ismertetéshez.
És az a rettenetes kuláküldözés. Amikor mindenét elhurcolták, amiért nem tudta a beadási kötelezettségét teljesíteni. Még egy elhullatott szalmaszálért is büntetést szabtak ki. Naponta jártak az udvarunkba és lesték, hogy mibe köthetnek bele, mi mindenért szabhatnak ki büntetést. Ha valaki méltatlankodni mert, elhurcolták. A nagybátyámat is így vitték el, pedig a jómódú felesége révén jutott 30 hold földhöz. Őt elhurcolták, a feleségét és két gyerekét elüldözték a lakásból, még a bútorait sem vihette magával. Két évig volt rab, ez alatt úgy tönkre tették, összeverték, hogy szabadulása után félévvel meghalt.
Vagy azt gondolják, nem emlékezünk már azokra az időkre, amikor egy kiszólásért, egy politikai viccért, egy külföldi rádió hallgatásáért börtön járt? Az a barbár módszer, ahogyan az új helyzet urai felléptek, ahogyan mindenkire ráerőszakolták a saját hatalmukat, a legtöbb emberből ellenszenvet váltott ki, de ha ezt ki merte nyilvánítani, hát elbúcsúzhatott a családjától. Nemcsak bebörtönözték, de sok embert el is tettek láb alól, nem törvényes módon, hanem egyszerűen csak eltűnt.
(A fellázadt néző „ellenséges” levele)
És hogyan lehet abban az országban vallásszabadságról beszélni, ahol állásuktól megfosztották – sok esetben még ma is -, azokat az embereket, akikről kiderült, hogy templomba járnak? Az iskolában a tanító felszólítja a gyerekeket, jelentkezzen, aki templomba vagy hittanórára jár. És amelyik jelentkezik, azt a többi előtt megszégyeníti, letépi az úttörő nyakkendőt róla és lerontja a jegyeit.
A „Herkulesfürdői emlék” című film mindezeket eszembe juttatta. Tévedés és félrevezetés úgy beállítani a dolgokat, mintha csak a kommunisták éltek volna át rettenetes időket, bujkálniuk kellett, s a puszta életüket sem tudták megmenteni. A háború után a helyzet megváltozott és átesett a ló másik oldalára.
Ez a film azonban nemcsak az egyoldalúságával háborított fel. A legtöbb tv-film, színházi előadás tele van trágár kifejezésekkel, káromkodásokkal, amint ez is.
Enyhítő körülmény lenne a Műsorszerkesztőség számára az, ha nem lennének tudatában annak, hogy a tv-nek, rádiónak milyen óriási ízlésformáló, alakító szerepe van, milyen óriási eszköz a tömegek nevelésében. De mivel tudják – és ez biztos – így súlyos a felelősségük abban a romboló hatásban, amit a semmitmondó, üres, trágár kifejezésekkel és káromkodással tűzdelt filmek okoznak.
Szeretném, ha felvilágosítanák a tv-nézőket arról, milyen szempontok szerint, s kik határozzák meg, milyen filmeket kell műsorra tűzniük? Csak azokat a filmeket szabad adniuk, amelyek tele vannak politikával, propagandával, erőszakkal, lövöldözésekkel és erotikával?
Hát ezután már csak ilyen dolgokat találnak nekünk? Komoly, tartalmas, szép filmeket már nem láthatunk, azok már csak múzeumba valók?
Átnéztem az elmúlt év tv-műsorait és bizony alig-alig volt benne olyan, amit érdemes volt megnézni. A magyar filmek legtöbbje is üres, semmitmondó, tele erotikával, ízléstelenségekkel és káromkodással. A hangzatos szép nevek sokszor ürességet vagy visszataszító szemetet takarnak. Például. „Fent a Spitzbergáknál”. Mire akarják nevelni az embereket az ilyen filmekkel? A léha életre?
Amit külföldről vettek át filmeket, azok nagyobb része is szennyes. Például: Kamaszkorom legszebb nyara. Annyira undorító volt, hogy nem bírtam végignézni… A sorozatok nagyobb része is üres, semmitmondó. Például az Emma című sorozatnak mi értelme volt? Igazán időlopás ilyen filmet végignézni. A gazdag ember, szegény ember és a Trenk báró különös élettörténete milyen tanulsággal szolgálhat bárkinek?
Persze egyesek úgy állítják be, mintha a külföldi filmek mind ilyen értéktelenek és hitványak lennének. Ez nem igaz. Példa erre az Ingrid Bergman sorozat. Én nem hiszem, hogy csak ez az egyetlen filmsorozat lenne a világon, ami ilyen felemelően szép lenne, mint ez!
A szovjet filmeket már nem is bírom végignézni, nem előítéletből, hanem szomorú tapasztalatból. Vagy üres, semmitmondó, a kulturálatlanságukat bemutató, mint például a „Focizzon, aki tud”, vagy csak a háborús eseményeket tálalja elénk, amelyekből – ismétlem – elegünk volt. A „Nappali vonat” című film tartalmát egyetlen mondattal kimerítően lehet ismertetni, az üres, időt húzó jelenetekre kár másfél órát vesztegetni…
Nincs egyetlen igazán szép film a szovjet filmek között. Miért kell műsorra tűzniük? Ezt is felsőbb parancsra teszik? Vagy olyan kificamodott ízlésű emberek válogatják össze őket, akik nem tudnak különbséget tenni értékes és értéktelen között?
Végtelenül felháborított a péntek esti műsoruk is. Miért kellett ezt az ócska orosz filmet a Delta elé tenni? Miért akarják minden áron rákényszeríteni a nézőket, hogy azt is megnézzék, amit nem akarnak, vagy ne legyenek kíváncsiak a Deltára sem, vagy virrasszák át azt az egy óra negyven percet, amíg ez az újabb háborús film lemegy? Kit érdekel mindez? A nézők hányingert kapnak tőlük!
A rádióból ismerem azt a slágert, amelynek az a lényege, hogy bármennyire is szereti az ember a rántott csirkét, ha mindig csak azt kap, a végén megutálja. Nos, bármennyire is szerettük volna az orosz háborús filmeket, akkor is megutálnánk.
Mivel azonban a lakosság zöme tapasztalatból ismeri a háborús időszakot és az utána következő időket is, és a mai idők disznóságait, igazságtalanságait, amelyekre sohasem kapnak orvoslást, nekünk már nem lehet hazudni, mi mindennel tisztában vagyunk, nem lehet hazug propagandával félrevezetni. Ezért undorítóak számunkra a TV műsorai!
Önök azt képzelik, hogy a fiatalokat majd mindezzel megnyerik? Óriási tévedés! Megtanították ugyan őket hazudni, a hazug szólamokat szajkózni, mert azt kell mondaniuk, félre is vezetik őket, de ne higgyék, hogy annyira rajonganának ezekért a műsorokért. Minden műsorból csak az erotika érdekli őket, csak annyiban érdekes számukra egy film, amennyi szex van benne. Hát így már megértem, miért keverik a háborús filmeket a szeméttel. Mindez párthatározat, pártprogram.
Ami a fiataloknak szánt műsorokat illeti, bizony szomorú fényt vet a műsorok szerkesztőinek silány jellemére és ízléstelenségére. Az un. zenei műsorok például…amikor az afrikai törzsek bemutatják a táncaikat, hiányos öltözékben, cafrangokban vonaglanak, rángatóznak, tombolnak „ékszereikkel” felékesítve…aztán jönnek a néger táncdalénekesek műsorai kissé modernebb körülmények között, de ugyanolyan artikulálatlan üvöltéssel, vad vonaglással, fintorba facsarodott arccal… És a magyar együttesek mind ezeket majmolják, ízléstelen maskarába öltözve, amely még a farsangi álarcosbálban is visszataszító lenne, lobogó sörénnyel, kócrengeteggel a fejükön, teleaggatva különféle koloncokkal… Szörnyű ijesztő külsejűek, ordítoznak és még meri valaki azt mondani, hogy ez a kulturált tánc és táncdaléneklés?
Íratlan szabály, hogy ha valaki színházba, operába, operabálba megy, ízlésesen, csinosan kell felöltöznie. Pedig ott csak egy zárt közösség látja. A tévében pedig ország-világ szeme előtt vonaglanak. Mindezt nevelő szándékkal? És ezek után még csodálkoznak a fiatalok egyre vadabb viselkedésén, ízléstelen öltözködésén? Hiszen mindent a televízió propagál…
Néhányszor láttam már a francia és német táncdalénekeseket, ízléses, finom, szolid külsővel, igazán szép megjelenéssel és szép énekükkel, rángatózás nélkül. Rájuk lehet mondani, hogy kulturáltan énekelnek. Én is szeretem a szép táncdalokat, de ízléstelenségek nélkül.
Nem lehetne megkövetelni a magyar táncdalénekesek és együttesek fellépésénél a kulturált megjelenést és viselkedést? Vagy visszafelé tart a fejlődés iránya?
Eddig a kifogásaimat írtam meg, néhány mondatban szeretném a kívánságainkat is. A vidéki emberek túlnyomó többségének nem adatik meg az a lehetőség, hogy színházba, operába járjon. A szép klasszikus operettek dalait, részleteit a rádióból ismerjük meg. Miért nem lehet ezeket a tévében közvetíteni? A TV csak a városi, főleg budapesti nézőkért van? A vidéki nézők érjék be a részletekkel? A falusi ember nem teheti meg, hogy a 40-100 km-re lévő városi színházba vonattal bemenjen, az egész éjszakát a váróteremben töltse és csak reggel érjen haza, mivel nincs más jármű, és nem mindenkinek van saját gépkocsija. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem is tud hónapokkal előbb jegyeket beszerezni, mert azt sem tudja, mikor fog ráérni…
Nagy tévedés azt hinni, hogy a vidéki embereket csak a mezőgazdaságról készített riportok érdeklik. Aki falun él, az távol van minden kulturális rendezvénytől. A rádióban a legszebb hangversenyeket a III. program közvetíti, de azt a mi rádiónkkal nem lehet fogni, s nincs olyan televízió készülékünk sem, amellyel a televízió II. csatornáját… hát akkor ne legyenek kulturális igényeink?
Több ismeretterjesztő filmet közvetíthetnének más országok népeinek életéről, szokásairól, tájairól, növény –és állatvilágáról, stb. az elfogulatlan, tárgyilagos, kizárólagos ismeretterjesztés, tudományos felvilágosítás céljából. Háborús filmek helyett.
Miért kell értéktelen filmekre, színdarabokra milliókat pocsékolni, mikor az országnak nincs pénze,s takarékoskodni kell? Talán azért, mert a szerzőik politikailag jól befutottak, azok minden megnyilvánulását propagálni kell, akár jó, akár rossz az?
Örülnék, ha végre a Magyar Televízió nemcsak propaganda célokat szolgálna, hanem szórakoztatna is, a nevelő jellegű filmekkel nemes, szép eszményeket állítanának az emberek elé és a sok szennyes téma helyett felemelő, tiszta, fennkölt gondolatokat adnának, amelyek valóban szép jellemet ábrázolnának és jóra indítanak. És a sok trágár kifejezést, káromkodást végre kifelejtenék a filmekből, előadásokból.
Lehet, hogy talán el sem olvassák ezt a hosszú levelet és a papírkosár tartalmát szaporítja, de ha igen és megszívlelnék, s valamit változtatnának a Televízió műsorán, biztos, hogy a nézők igen hálásak lennének érte.
Ismételten elnézésüket kérem az esetleg erős kifejezésekért, de higgyék el, a kifogásolt műsorokra még ez is enyhe volt!
Abban a reményben búcsúzom, hogy talán mégsem hiába írtam meg mindezeket, és végre megpróbálnak a nézők fejével is gondolkozni, igényeiket kielégíteni és nemcsak a nézőkre kényszeríteni néhány elfogult ember elképzeléseit és összeállításait!
Eger, 1979. febr.24.
Tisztelettel:
Horváth Jenő
Budapest, Heves, Szolnok és Csongrád megye nyomoz
A Heves megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztálya gyorsan megállapítja, hogy a megadott egri lakcímen ismeretlen a feladó. A levél szövegéből úgy vélik, írója a Tisza folyó, Heves község környékén vagy jászsági településen él. Felderítésére 1979. május 28-án intézkedési tervet készít Szepesi Miklós r. őrnagy, főoperatív beosztott és Pető Kristóf r. százados, vonalvezető, amit Jancsó István r. alezredes, osztályvezető jóváhagy.
(Jancsó István)
Mindenek előtt segítséget kérnek a BM operatív-technikai csoportfőnökségtől (III/V) a gépírás-és nyelvészszakértői vizsgálathoz. Ezután kerülhet sor az adott típusú írógép tulajdonosainak, illetve a valószínűsített foglalkozási kör gyanúba hozható személyeinek felderítésére.
A kutató-felderítő munkában konzultálnak és együttműködnek a Szolnok megyei III/III. osztállyal, mert számításba kell venni a Szolnok megyéhez tartozó jászsági településeket is.
Az 1944-es és 1945 utáni megyei események szereplőinek ellenőrzéséhez fel kell kutatni és meghallgatni az adott időszakban a megyében közéleti tevékenységet folytatókat, például az MKP-ban, a földosztó bizottságokban és másutt. Az elsődlegesen számításba jöhető települések: Újlőrincfalva, Sarud, Tiszanána, Kisköre, Kömlő, Átány, Hevesvezekény, Tarnaszentmiklós, Pély, Heves. Ezekben a községekben ellenőrzik például azt a tényt, hogy az anyakönyvekben 1945 után női lakosnál szerepel-e lövés okozta elhalálozás bejegyzése.
A rendőrség füzesabonyi és hevesi személyi igazolvány alosztályainál, valamint a tanácsok illetékes szervezeti egységeinél áttekintik az azonosításra alkalmas iratokat szakértő technikusok bevonásával.
Az osztály az említett településeken megvizsgálja az élő alap-és különnyilvántartásban szereplő személyek anyagát.
A Heves megyei III/III osztály által foglalkoztatott hálózati személyek közül kijelölték a felderítő feladatok végrehajtására alkalmas „Tiszai”, „Simon”, és „Kecskés” fedőnevű titkos megbízottakat, akik „a felderítésben együttműködnek az egyházi vonalon dolgozó elvtársakkal.”
A szomszédos Szolnok megyei III/III. osztály első következtetése szerint, a levél írója a jászság valamely községében élhet, középszintű iskolai végzettsége lehet és vallásos beállítottságú személy.
A szolnokiak intézkedési tervét kissé megkésve szeptember 19-én készíti el Nádas József r. hadnagy, Dombi Sándor r. alezredes mb. osztályvezető, jóváhagyja: Czapkó Antal r. ezredes, a megyei rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese.
A következő régi típusú írógépek tulajdonosait keresik: Erika, Royal, Underwood és Continental. A kutató-szűrő munkát mindenekelőtt Jászszentandrás és környékén folytatják.
„Társadalmi és hivatalos kapcsolatok bevonásával, valamint személyes adatgyűjtés útján ellenőrizzük a Heves megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott előzetes adatgyűjtés során felmerült, de általuk nem ellenőrzött, Jászszentandrás területén lakó Torba családot és Szlávics Sándort, valamint a Jászapátiban élő Joó György nyugdíjas papot. A korábbiakban már előzetes ellenőrzés keretében szervünk által feldolgozott, szovjetellenes beállítottságú Káli József jászszentandrási lakost, akinek beállítottsága, családi körülményei – eddigi információink szerint – hasonlóságot mutatnak a névtelen levélíró személyéről eddig rendelkezésünkre álló adatokkal.”
Jászszentandrás és a környező községek területén ellenőrzik a tsz-szervezések idején ellenséges tevékenység miatt elítélteket és más módon „megsértett” személyeket, illetve ma élő családtagjaikat.
A felderítő munkába bevonják Sipos István hivatalos kapcsolatot, a jászszentandrási művelődési ház igazgatóját, aki helytörténeti kutatással is foglalkozik, így lehetősége van az állambiztonsági szervet érdeklő személyek feltűnés nélküli felkeresésére, beszélgetés kezdeményezésére.
Adatgyűjtést folytatnak a Szolnok megyei Irodagéptechnikai Vállalatnál és a Jászszentandráson alkalmanként írógépjavításokkal foglalkozó két műszerésznél annak megállapítása érdekében, hogy mikor és kiknek javítottak keresett típusú, régi írógépeket a Jászság területén. Az írógépekről folyamatosan írásmintát szereznek be, s továbbítják azokat az írásszakértőknek.
(A Szolnok megyei III/III nagy részt vállalt a felderítésből)
Feltételezik, hogy az ismeretlen levélíró hasonló tartalmú, ellenséges leveleket küldött a Szolnok megyei Néplaphoz és a Szolnoki Rádióhoz is. Ezért tájékozódnak a szerkesztőségek vezetőinél, az ott dolgozó társadalmi kapcsolatoknál is.
Már egy éve folyik a „Vidéki” fedőnevű bizalmas nyomozás, amikor 1980. október 10-én azt kénytelen megállapítani a munkából többet vállaló Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya, hogy – noha a kidolgozott intézkedési tervben meghatározott feladatokat végrehajtották –az ellenséges névtelen levélíró kilétét még nem tudták megállapítani. Ezért újabb intézkedési tervet dolgozott ki Nádas József r. hadnagy és Török Sándor r. százados osztályvezető, amit engedélyezett Jankovics Zoltán r. alezredes, a főkapitány állambiztonsági helyettese.
Még több gépírásminta beszerzéséről intézkednek, további társadalmi és hivatalos kapcsolatokat mozgósítanak a felderítő, ellenőrző munkában újabb információk beszerzésére, a már meglévő adatok pontosítására, hatékonyabban igyekeznek foglalkoztatni „Vereczkey”, „Balogh” és „Tanácsos” fedőnevű titkos megbízottakat. „Vereczkey” és hivatalos valamint társadalmi kapcsolat bevonásával szervezik meg Bata Kálmán budapesti és Papp Ferenc jászszentandrási lakosok ellenőrzését a bizalmas nyomozásban.
Az ellenséges levél megírásával számításba vehető Káli József jászszentandrási lakos hibás írógépéről is gépírásmintát igyekeznek beszerezni úgy, hogy segítséget kérnek a Csongrád megyei III/III. osztályától, mivel információjuk szerint Káli leánya ezen az írógépen írta szakdolgozatát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán.
Apja ellen felhasználják belügyes fiát
Érdekes a következő mondat, amelynek később folytatása is lesz:
„Az eddigi feldolgozó munkánk során látókörünkbe került Góbor Albin jászszentandrási lakos ellenőrzéséhez – lehetőség esetén gépírásmintájának beszerzéséhez – segítséget kértünk a Heves megyei Rendőr-főkapitányság belbiztonsági tisztjétől, mivel nevezett fia a fenti intézménynél teljesít szolgálatot. Határidő: 1981. II. 28. Felelős: Nádas József r.hdgy., Kovács Gyula r. fhdgy.”
További személyek priorálását határozták el a nyilvántartási rendszerben, gépírásmintájuk beszerzését és azok szakértői vizsgálatának kérését a BM. III/III-3-b alosztálytól.
1981. január 19-én önálló jelentést készít „Góbor Albin ügyében” a Szolnok megyei III/III. osztályon Nádas József r. hadnagy és Török Sándor r. százados osztályvezető. Sajátos és különös tartalma miatt szó szerint közlöm:
Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság
III/III. Osztály
Szigorúan titkos!
Tárgy: Góbor Albin ügyében
J E L E N T É S
Jelentem, hogy a „Vidéki” fn. bizalmas nyomozás tárgyát képező ellenséges levél megírásával adataink szerint számításba vehető Góbor Albin jászszentandrási lakos gépírásmintájának beszerzésére intézkedéseket tettem:
Nevezett személy Jászszentandrás község legmódosabb családjából származik, édesapja egy malommal és jelentős földterülettel rendelkezett, a nyilaskeresztes párt helyi vezetője volt. Fiát tanította és az különböző hivatalnoki beosztásokban dolgozott, gépírni megtanult. 1956-ban a „forradalmi tanács” tagja volt, de elítélve tevékenysége miatt nem lett. Az ellenséges anyagban szereplő körülményeket nagy valószínűség szerint ismeri, az adatszolgáltatók megítélése szerint a kérdéses ellenséges levél megírásával magatartása, mentalitása alapján számításba vehető.
Személyével kapcsolatos gyanúnk megerősítése, vagy kizárása érdekében szükségesnek láttuk gépírásmintájának az inkriminált anyaggal való összehasonlítás céljából történő beszerzését. Volt munkahelyén található írógépéről már a korábbiak során megállapítottuk, hogy az nem hozható kapcsolatba az általunk keresettel. Adatgyűjtésünk során felderítettük, hogy 1979-ben elhalálozott édesapja egy helyi lakos kérésére beadványt készített saját tulajdonú írógépén a Jászberényi Népi Ellenőrzési Bizottság részére, mely beadványt a fenti intézménynél meg is találtuk. A kérdéses gépírás vizsgálata során megállapítottam, hogy bár az régi típusú nagybetűs írógépen készült, azonban betűsajátosságai az ellenséges levéllel nem hozhatók kapcsolatba.
Értékelés:
A fenti adatok gyengítik Góbor Albin személyével kapcsolatos gyanúnkat, azonban megnyugtató módon mégsem zárható ki, mint esetleges elkövető. Amennyiben ő készítette a bizalmas nyomozás tárgyát képező ellenséges levelet, akkor a Heves megyei Rendőr-főkapitányságon szolgálatot teljesítő fiától – akit a felderítő munka kezdetén szakértőként az ügybe bevontak – értesülhetett a megindult nyomozásról és lakásán még általunk nem ismert betűsajátosságokkal rendelkező írógépet is tarthat.
Intézkedés:
A személyével kapcsolatos körülmények – fia a BM-nél teljesít hivatásos szolgálatot – miatt, az esetleges dekonspiráció és bonyodalmak elkerülése céljából ellenőrzésére közvetlen intézkedéseket a továbbiakban nem teszünk. A Heves megyei RFK már általunk tájékoztatott belbiztonsági tisztjének segítségével kíséreljük meg gépírásmintájának beszerzését, szerepének tisztázását.
(A helyi belbiztonsági tiszt bevonásával.)
Szolnok, 1981. január 19.
Török Sándor r. szds. Nádas József r. hdgy.
osztályvezető
Tehát, előbb felhasználják apja ellen a belügyes fiát, majd a bonyodalmak elkerülése végett visszavonják a háttérbe.
(„…fia a BM-nél teljesít hivatásos szolgálatot…”)
Jankovics alezredes, főkapitány-helyettes és Török százados, osztályvezető segítségért fordul a BRFK III/III. osztálya vezetőjéhez, mert az egyik gyanús, Jászszentandrásról elszármazott férfi Budapesten, Zuglóban él. Információik szerint Bata Kálmán (Jászszentandrás, 1919. VIII. 16. Juhász Anna) módos paraszt családból származik, de egzisztenciáját az államosítások után elvesztette. 1956-ban ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki a helyi Forradalmi Tanácsban. Az ellenséges levélben szereplő körülményeket ismeri, tud gépelni, mivel hosszabb ideig hivatalnokként dolgozott. Arra kér választ a szolnoki osztály budapesti kollégáiktól, hogy 1979 elején – tehát a levél írásakor – hol és milyen beosztásban dolgozott Bata Kálmán; munkahelyén, lakásán rendelkezik-e a szakértő által pontosan megnevezett régi típusú írógépekkel, vagy hozzáférhet-e ilyenekhez, ha igen, kérik az írásminta beszerzését; továbbá munkahelyén és lakókörnyezetében tapasztaltak-e részéről ellenséges politikai megnyilvánulásokat?
A bizalmas nyomozás azonban így sem hozott értékelhető eredményt. Annak ellenére, hogy újabb írás-, nyelvész-, és írógéptechnikai szakértőt, hálózati személyt vontak be a vizsgálatba, társadalmi-és hivatalos kapcsolatokat mozgósítottak, s az elérhető írásmintákat és adatokat összegyűjtötték. A látókörbe került és a cselekmény elkövetésénél számításba vehető személyeket, mint esetleges elkövetőket folyamatosan kizárták.
1981. március 26-án „Értékelő jelentés”-t készít a Szolnok megyei III/III. osztály az állambiztonságért felelős főkapitány-helyettes vezetésével.
Megállapítják, hogy a bizalmas nyomozás határidejének hat hónappal történt meghosszabbítása ellenére sem tudták a feldolgozó munka menetét alapvetően meghatározó újabb lényegi információkat beszerezni az ismeretlen levélíróról, aki „…minden valószínűség szerint Jászszentandrás, vagy a Jászság területén lakó, de a fenti községben széles ismeretekkel rendelkező, minimálisan középfokú iskolai végzettséggel bíró, szellemileg friss, vallásos beállítottságú, kb. 55-60 éves férfi lehet, a felszabadulást megelőzően az átlagosnál jobb anyagi körülmények között élt, hosszabb ideig hivatalnokként dolgozhatott.”
A bizalmas nyomozás határidejének meghosszabbítását - az állambiztonsági szerv megállapítása szerint - az ellenséges anyag tartalma, a cselekmény társadalomra való veszélyessége, a további terjesztés megakadályozásához és az elkövető felderítéséhez fűződő állambiztonsági érdek tette indokolttá.
A Magyar Televíziónak címzett levél írója többé nem jelentkezett, így a személyére vonatkozó adatok és a már beszerzett információk köre nem bővült a bizalmas nyomozás során. . Az ismeretlen elkövető tartózkodási helyét egyetlen levél alapján sem tudták kizárólagosan behatárolni Szolnok megye jászsági területére.
Az értékelés szerint a bizalmas nyomozás további meghosszabbítása sem eredményezné az ellenséges névtelen levélíró felderítését elősegítő lényegi információk beszerzését.
Ezt követően az értékelő jelentés készítői – Jankovics Zoltán r. alezredes, főkapitány-helyettes, Török Sándor r. százados, a III/III. osztály vezetője és Nádas József r. hadnagy – a következő meglepő állítással zárják a jelentést:
„A feldolgozó munka tárgyát képező ellenséges tevékenység társadalomra való veszélyessége az eltelt két év során nagymértékben lecsökkent.”
(Néhány hónappal korábban még a cselekmény társadalomra való veszélyességével indokolták a bizalmas nyomozás hat hónappal történő meghosszabbítását. Vajon milyen társadalmi mozgások felismerése hozta ezt a gyors változást, s diktálta ezt a mondatot? Netán tudomásukra jutott, hogy más levélírók is ugyanezen vagy hasonló okokból bírálták az MTV műsorpolitikáját, de már nem indítottak ellenük állambiztonsági akciót Budapestről, a BM. III. Főcsoportfőnökségéről?)
(Határozat a bizalmas nyomozás megszüntetéséről)
Tény, hogy még az „Értékelő jelentés” elkészítésének napján, 1981. március 26-án „Határozat” született a „Vidéki” fedőnevű, 33-R-1077 számú bizalmas nyomozás megszüntetéséről és a rendkívüli események dosszié irattárazásáról. A döntésről haladéktalanul tájékoztatták a BM. III/III-3-b alosztályát.
Objektumvédelem: a terrorelhárítás csírái
A magyar állambiztonság nemcsak az MTV ideológiai védelméről gondoskodott amikor fellépett a műsorpolitikát „ ellenségesen” bíráló vidéki néző ellen, hanem a rendőrséggel együtt védte a Szabadság téri épületet, mint objektumot a működését megzavaró cselekményektől (pl. illegális behatolás, a legfontosabb épületrészek birtoklása, túszejtés, követelések teljesítésének kierőszakolása, rendbontás, robbantás, stb.).
(Objektum dosszié: tájékoztatás és hírközlés)
Ezt a feladatot a politikai rendőrség, a III/III. Csoportfőnökség 5. osztálya látta. Háromféle objektumot védett három alosztály:
a., kiemelt tájékoztatási és hírközlési objektumok (Televízió, Rádió, MTI, Népszabadság székház, MÚOSZ, stb.)
b., művészeti intézmények (színházak, filmgyár, stúdiók, cirkuszok, stb.)
c., tudományos intézmények (MTA, egyes kutatóintézetek, tudományos műhelyek, stb.)
Az osztály vezetői a BM III. Főcsoportfőnökség megalakulása (1962) után:
- Harangozó Szilveszter (1962; 1965)
- Kiss József (1963-1964)
- [Ideiglenesen megszűnt]
- Pálfy Imre (1976-1983)
- Szelőczei István (1983-1990)
(Harangozó Szilveszter)
Ez az osztály szorosan együttműködött a kulturális elhárítást végző III/III-4 osztállyal, amelynek „vonalas területei” személyekkel és csoportokkal foglalkoztak, szintén három alosztállyal:
a., radikális ellenzék
b., szektás egykori párttagok, trockisták, álbaloldaliak
c., nacionalisták, nemzetiségek
Az osztály vezetői 1962 és 1990 között:
- Novák Sándor (1962-1964)
- Harangozó Szilveszter (1965 -1966)
- Kiss József (1966 - 1969)
- Gál Ferenc (1969-1974)
- Horváth József (1974-1981)
- Antal József (1981-1983)
- Esvégh Miklós (1983-1984)
- Forgács Lajos (1984-1990)
(Forgács Lajos)
-
1975-ben, négy évvel azelőtt, hogy a „Vidéki” fedőnevű bizalmas nyomozás ismeretlen levélírója elküldte kritikus levelét a Magyar Televíziónak, a kiemelt objektum védelmét biztosító III/III-5-a alosztály egyik legismertebb és legsikeresebb televíziós ügynöke: Spánn Gábor gyártásvezető („Harmat Gábor” fedőnevű titkos megbízott) terjedelmes jelentésben számol be az MTV gyenge pontjairól. Egyebek között ezt írja:
"Nem tudom, hogy milyen megfontolásból szüntették meg a televízió épülete körül a fegyveres őrséget...rendészeink minőségéről nem nagyon kell, hogy szót ejtsek, általában kiebrudalt rendőrök, akik már a fegyveres testületben sem feleltek meg... belügyes ismerőseim
úgy jöttek be a házba, hogy villamosbérletet vagy vasúti félárút mutattak és a rendész vigyázzba vágta magát: parancsoljanak az elvtársak. Tehát a televízió védelmét én eléggé elvinek érzem. Annyira védett, mint ebben az országban minden, de annyira már nem, mint egy jobb gyár, ahol az üzemőrség fegyveres testület."
"Nem egyszer adás előtt kóválygó ismeretlenekkel találkozom a folyosón, este már elég kihalt ez a rész, különböző szobákba nyitnak be, ismeretlen nevekre hivatkoznak,... fogalmam sincs miként jutnak be a házba. Ez a terület egy dzsungel, erre nagyon oda kellene figyelni..." "Nem tudom, nem kellene-e az épület fontosabb pontjain egyéb biztonsági ügyeletet is megszervezni, akár tv-beli kommunistákból, civilekből, akár hivatásosokból. Megfontolandó lenne, talán ezek az elvtársak oda tudnának figyelni arra, hogy ki tartózkodik az épületben, s legyen hatáskörük arra, hogy kiutasítsák az oda nem illőket."
(Az MTV főbejárata)
De mégsem ez volt a legelső „aggódó” jelentés az objektum külső és belső állapotairól. Jóval „Harmat” előtt, 1959. január 24-én „Kiss István” ügynök jelentette a BM. Politikai Nyomozó Főosztálya II/5-e alosztályának:
„Tárgy: a Televízió dolgozóinak munkafegyelméről.
A Televízió munkatársai között szokásossá váltak az ivós összejövetelek. De ezen túlmenően egyesek állandóan – munka alatt is – be vannak csípve. (Innen kb. 25 sor törölve.) Szeretném felhívni a figyelmet valamire. A TV kapuján bárki, bármikor ki-be járhat. Bármit ki és bevihet, mert ellenőrzés egyáltalán nincs. Annyira nincs, hogy előfordul: a próbákra az utcáról bemennek az idegenek nézelődni. A portán senki nem ellenőrzi őket. Az egész intézményt ellophatják, mert a kiszállítást sem ellenőrzik. E fölött a hanyagság fölött már a dolgozók is elgondolkodtak és többségükben helytelenítik. Sürgősen változtatni kellene ezen az állapoton.”
Kovács János r. százados megjegyzése:
„A jelentés utasításra készült, melyben az informátor értékes tájékoztatást ad a TV. területén meglévő laza munkafegyelemről, iszákosságról.”
A helyzet tovább romlik állambiztonsági szempontból. 1982. február 1-én már azt jelenti alosztályának, a III/III-5-a-nak az MTV-ért felelős Anhalt Róbert r. őrnagy, hogy egy férfi zokniban 61 db. 7.62 mm-es pisztolylőszert találtak a IV. emeleti sokszorosító szoba előtti férfi WC. ülőkéje mögött.
(Anhalt jelenti: lőszer a férfi WC-ben)
A BM. III. Főcsoportfőnökség sürgetésére 1982. február 18-án a BRFK részletes tervet készít a Magyar Televízió védelmének, különböző események és cselekmények felszámolása, a működés zavartalanságának rendőri biztosítására béke időben. (ÁBTL.3.1.5. O-20033). A tervet Dr. Vincze Lukács r. vezérőrnagy, főkapitány írja alá és azt Harangozó Szilveszter r. vezérőrnagy a BM. III. (Állambiztonsági) főcsoportfőnök első helyettese fogadja el. A mai terrorelhárítás első csírái az MTV történetében.
Védelmi intézkedések és kudarcok
A terv konkrétan meghatározza a bevezetésre kerülő védelmi, elhárítási, felszámolási intézkedéseket, a beavatkozási fokozatokat és azok sorrendjét, a belső rendészet és a rendőri szervek feladatait.
(Az első átfogó terv az MTV épületének védelmére)
A változások gyakorlati jelei is tapasztalhatók. Például: az V. kerületi rendőrkapitányság mozgó őrszeme URH rádióval felszerelve folyamatosan jelen van a Szabadság téri épület előtt. A televízió kapuit (Szabadság téri főbejárat, Beloiannisz és Münnich Ferenc utcai kapuk) és a központi kapcsolóterem bejáratát ipari kamerákkal figyelik és állandó rendészeti szolgálattal ellenőrzik. A képek alapján a rendészet figyelő ügyeletesei telefonon és mechanikus riasztórendszeren keresztül értesíthetik a BRFK Központi Ügyeletét, amely ott egy BJR berendezéshez van kötve, s a riasztásról pillanatokon belül jelzést kap a BM Központi Ügyelete is. A dolgozók azt láthatják, hogy a portán tárolt kulcsos dobozok zárható páncélszekrénybe kerülnek, megszigorítják a központi kapcsolóterembe való belépést azzal, hogy új igazolványokat adnak ki, rácsokat szerelnek fel a kapcsolóterem ablakaira, megakadályozzák a belátást, a helyiségbe ultrahangos jelzőkészüléket helyeznek el; a dicspécseri szobát közvetlenül összekötik a rendészeti osztállyal; az útleveleket őrző helyiség bejáratára technikai jelzőberendezést szerelnek, stb.
Egy évvel később azonban újabb veszélyforrás jelentkezik, amelynek elhárítását és felderítését a rendszerváltásig sem tudják megnyugtatóan megoldani: az épület felrobbantásával való fenyegetőzés telefonon.
(Szaporodó fenyegetések az épület felrobbantásáról)
1983. február 2-án bejelentés érkezik a az MTV rendészetétől a BRFK Központi Ügyeletére, miszerint egy ismeretlen férfi hang közölte 18.50-kor, hogy „Húsz perc múlva a Magyar Televízió budapesti székháza fel fog robbanni!”, majd gyorsan letette a telefont. Pálosfalvi László r. őrnagy, ügyeleti csoportvezető írta jelentésében:
„A helyszínre kértem a tűzszerészeket, akik Friedrich Gyula zászlós vezetésével a helyszínen megjelentek, 5 sorkatonával, továbbá két rendész beosztottal, valamint rendőr elvtársakkal karöltve átvizsgálták a televízió több helyiségét, ám ott semmiféle robbanóanyagot nem találtak. A Televízió részéről jelen volt: Majoros Balázs főosztályvezető, egyben pártbizottsági titkár, a III/III. osztály részéről pedig Anhalt Róbert r. őrnagy.
A vizsgálat kiterjedt 30 helyiségre, melyeket úgy vizsgáltunk át, hogy az egyik csoport alulról fölfelé, a másik csoport felülről lefelé haladt, figyelemmel arra, hogy a Televízióban éppen a Híradó adása ment. Tekintettel arra, hogy többen érdeklődtek a rendészektől, hogy mi történt, úgy legalizáltuk a történteket, hogy azt válaszolták a rendészek: biztonsági gyakorlat van az épületben. A Televízió kulcsfontosságú helyiségeit biztosító kamerák és riasztóberendezések semmiféle rendellenességet nem mutattak.”
(Az MTV főbejárata belülről)
1987. november 16-án már az ellenzéki időket idéző, sajátos célú lopásról érkezik jelentés az MTV-ért, mint objektumért felelős III/III-5-a alosztályra:
„A Magyar Televízió KISZ Bizottságáról az 1987. XI. 14-én 19:00 óra és 1987. XI. 16. 9:00 óra közötti időszakban eltűnt 1 db. Toshiba 3110 típusú (Gy.sz. 640519) sokszorosító berendezés a hozzávaló festékanyaggal együtt. Ugyanazon helyiségből egyidejűleg eltűnt 1 db. Fischer gyártmányú (Gy.sz. 549736) VHS rendszerű képmagnó is. Az eseményről soron kívül tájékoztattuk a Bp. V. Rendőrkapitányság bűnügyi osztályát, illetve TT alosztályát.”
Tizenkét nappal később, november 28-án Balla László r. százados a BRFK Központi Ügyeleti Osztályának III. sz. Központi Ügyeletéről jelenti, hogy 19.45-kor kivonult az MTV Szabadság téri épületéhez, mert onnan rosszindulatú bejelentésről érkezett hír.
A telefonközpontos nő, B. J.-né elmondta, hogy egy ismeretlen férfihang a következő bejelentést tette: „Kezét csókolom, először is ne kapcsolja a 612-es melléket és a diszpécsereket sem, de azért ma este 8 órakor repülni fogtok, te zsidó kurva”, majd megszakította a beszélgetést. A központos szerint ez a férfihang szokott máskor is bejelentéseket tenni, kb. 40-45 éves lehet, intelligens a beszédmodora. A 612-es mellék a rendészeté, s a bejelentő valószínűleg arról is tud, hogy ilyen esetben az utasítás szerint a diszpécsereket kell hívni.
A helyszínen megjelent a Fekete Sándor r. őrnagy által vezetett tűzszerész csoport, aki a rendészet és az ügyeleti csoport segítségével átvizsgálta az épület fontosabb helyiségeit, de robbanószerkezetet, gyanús elváltozást nem talált. Balla százados felhívta a vezető rendész figyelmét arra, hogy a telefonvezetékeket tartalmazó faláda több folyosón is nyitva van, ami szabálytalan. A helyszínen megjelent Bíró Sándor alezredes a BM. III/III. Csoportfőnökségéről, akit a százados tájékoztatott intézkedéseiről.
(Az aula bejárata)
A névtelen telefonhívások és fenyegetések azonban nem szűnnek, hanem szaporodnak. Az MTV vezetése saját költségén megrendelt a Magyar Postától egy vonalakasztó berendezést, amit 1988 októberében fel is szereltek.
Egy 1989. januári 2-i bejelentést követően, - miszerint január 3-án felrobbantják az épületet – a rendkívüli esemény megakadályozása és a telefonáló személyének felderítése érdekében nyomban új intézkedéseket is foganatosítanak:
- „Fokozottan ellenőrizzük az intézménybe belépő személyeket és a bevitelre kerülő csomagokat.
- A BRFK tűzszerészei a nap folyamán az MTV épületében tartózkodnak, a rendészet közreműködésével folyamatos ellenőrzést végeznek.
- Az intézmény vezetőinek jóváhagyásával és a Magyar Posta közreműködésével üzembe helyeztetjük a telefonközpontban felszerelt un. vonalakasztó berendezéseket, a névtelen bejelentő újbóli jelentkezése esetén személyazonosságának felderítését megkíséreljük.
- Az épület körüli rendőri biztosítást 4 főre növelte az V. kerületi Rendőrkapitányság.”
Január 22-23-án két rendkívüli esemény is történik. Fenyegetőznek telefonon előbb 22-én este 20.30-kor: „Sándor Istvánt megverjük!”, majd 20.50-kor: „Szétverjük a Magyar Televíziót!” 23-án hajnali 4:50-kor pedig tűz keletkezik az épületben, kiég a 401-es szoba, megsérül a tetőszerkezet is. A tűzoltóság elfojtja a tüzet és megállapítja, hogy az nem szándékos gyújtogatás, hanem elektromos hiba következtében keletkezett.
Erre vonatkozóan azonban más jelentés is érkezik a Pest megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági szervétől dr. Sipos István r. alezredes, főkapitány-helyettes és Chladekné dr. Bejczi Hedvig r. fhdgy. aláírásával.
„Hivatalos kapcsolattól származó ellenőrzött információ szerint az MTV-ben f. hó 23-án hajnalban történt nagy kárt okozó benzinpalackos robbantást olyan fenyegetés előzte meg, hogy a sztálinisták folytonos lejáratására irányuló műsorokért megfizetnek. Az MTV dolgozói eléggé pánik hangulatban úgy értékelik ennek alapján a történteket, hogy a benzinpalackos robbantást a magukat sztálinistáknak nevező egyik szélsőbaloldali csoportosulás tagjai követték el.
Intézkedés: jelentjük a BM. III/II. Csfségnek.”
(Az aula)
A rosszindulatú hívásokat elkövetők személyének megállapítása sikertelen az MTV esetében. Ennek okát abban látja az állambiztonság, hogy az intézmény egy CA 1001-es BHG gyártmányú alközponttal rendelkezik, amely nem alkalmas a hívó fél megállapítására. Ezért értesítik a Teréz Távbeszélő Központot, ahol Crossbar automata rendszerű készülék üzemel, a központban szolgálatot teljesítő alkalmazottak azonban képzetlenségük miatt nem tudják elvégezni a szükséges műveleteket a hívó fél megállapítására.
Mivel a rosszindulatú hívások azonnali ellenőrzése és visszakeresése a személyi és technikai feltételek fogyatékosságai miatt nem biztosított, az állambiztonság intézkedik a Budapesti Távbeszélő Igazgatóságon az MTV fővonalainak állandó ellenőrzéséről és valamennyi főközpontban a felkészült éjjel-nappali technikai ügyelet megszervezésére.
(Dr. Horváth József)
De a februári gyakorlat példái ismételten azt bizonyítják, - amint ez egy, Böröcz István rendészeti vezető és Szóbel Gábor telefonközpont kezelő által aláírt jegyzőkönyvből is kiderül -, hogy sem az MTV, sem az említett telefonközpontok nem tudják maradéktalanul megoldani a sürgető feladatot.
Az elkövetők azonosítása nem tűr halasztást. Dr. Horváth József r. vezérőrnagy, a III/III. Csoportfőnökség vezetője megunja a tehetetlenséget és átiratban kéri a kémelhárítás (III/II.) csoportfőnökét: Benkő (Weisz) Ferenc ezredest (1988-1990) a problémakör megvizsgálására. Benkő ezredes 1989. március 17-i válaszából kirajzolódnak a kudarcok okai.
(Benkő Ferenc)
A csoportfőnök megállapítja:
Az MTV alközpontjában működő rosszakaratú hívások elfogására felszerelt berendezés a kezdettől fogva hétfőtől péntekig munkanapokon 7:00 órától 16:00 óráig „működik”, mivel a megakasztott hívások visszakeresését manuális módszerrel végzik. Ez a tevékenység azért korlátozódik csak a fő munkaidőre és a hétköznapokra, mert a személyi és anyagi feltételek nem adottak. A Magyar Televízióhoz érkező rosszakaratú hívások hatékony visszakeresésének több akadálya van:
- Az „elfogó” berendezés csak a telefonközpont megadott alközponti számán működtethető, tehát a mellékre történő kapcsolás vagy más számon való hívás esetén a megakasztás nem lehetséges.
- A posta főközpontjaiban dolgozó műszerészek többsége nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal és kellő szaktudással a speciális ismereteket igénylő rosszakaratú hívások hatékony visszakereséséhez.
- A hatékony visszakeresés feltétele elsősorban a folyamatos éjjel-nappali ügyeleti szolgálat megszervezése lenne a Budapest területén lévő valamennyi főközpontban, aminek a költségkihatása évente több millió forint nagyságrendű. Ezt a posta nem tudja vállalni.
- A főközpontokhoz csatlakozó különböző berendezések műszaki megoldásai miatt a város egyes területeiről történő hívás esetén az éjjel-nappali folyamatos ügyelet sem garantálhatja az eredményes visszakeresést.
- Az MTV alközpontja esetében még egy objektív akadálya is van a rosszakaratú hívások megfogásának. Arra a telefonszámra, amelyen az „elfogó berendezés” működik, összesen 30 hívás érkezhet egy időben, a berendezés viszont csak az első 5 hívást tudja megakasztani. Ha a rosszakaratú hívás hatodikként érkezik, úgy azt már megakasztani sem lehet, nemhogy visszakeresni. Mind a 30 hívás valamelyikének megakasztását biztosító berendezés kifejlesztése az MTV alközpontjára folyamatban van, várhatóan féléven belül elkészül.
(Benkő csoportfőnök: „…az elhárításnak objektív és szubjektív akadályai vannak…”)
A csoportfőnök összefoglalóan megállapítja, hogy a Magyar Televízió esetében a rosszakaratú hívások hatékony visszakeresésének objektív és szubjektív akadályai vannak, amelyek az MTV alközpontja és a budapesti főközpontokhoz csatlakozó műszaki berendezések megoldásai, a folyamatos ügyeleti szolgálat, valamint a megfelelően képzett, kellő számú postai szakember hiányából adódnak.
(Szabadság tér 17)
Gyarmati András ügynök hálózata „gyenge és meddő”
Budapesten született 1922. június 5-én, munkáscsaládból származik. Apja, Gyarmati András a BSZKRT-nál géplakatos, anyja, Papp Anna segédmunkás. A polgári iskola után a Ganz Villamossági Gyárban szerszámlakatos, 1942-ben belépett a Vasasszakszervezetbe. Ugyanebben az évben mindössze három hónapot dolgozott a Marx és Mérei cégnél, mert túlzott bérkövetelés miatt elbocsátották. A Standard gyárban szerszámlakatos segéd két hónapig, augusztusban már a BSZKRT budai főműhelyében van.
A légierőhöz vonul be 1943 októberében, Újvidéken repülőgép szerelő iskolát végez. Alakulatát Temerinbe, Sárvárra, Veszprémbe majd Németországba telepítik, ő Kemenesmagasiban várja be a szovjet csapatokat és 1945. április 17-én tér vissza Budapestre, ahol felveszi a munkát vállalatánál. 1945-ben belép az SZDP-be, 1947-ben az MKP-ba, majd az egyesüléskor az MDP-be. Mivel az államigazgatásban szeretne dolgozni, közigazgatási tanfolyamot végez, ezután - önéletrajza szerint - 1947-ben felveszik a Tudományegyetem jogi karára, ahol 1950-ig tanul, de nem fejezi be az egyetemet. 1949-ben megnősül, két leánygyermeke születik.
(Gyarmati András)
A Népművelési Minisztérium Tájékoztatási Főosztályán sajtóigazgatási előadó, 1951-ben osztályvezető, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának megalakulásakor, 1954 májusában sajtóigazgatási osztályvezető, de csak decemberig, mert önéletrajza szerint nem tudott együtt dolgozni a Hivatal vezetőjével: Szántó Zoltánnal és helyettesével, Vásárhelyi Miklóssal. Az Országos Műsorirodához kerül, a Közvetítési Osztály vezetője, ahonnan 1955-ben távozik az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházába igazgató-helyettesnek.
1956. október 23-án tartalékos tiszti képzésen van Hódmezővásárhelyen, november 1-én négy nap szabadságra Budapestre jön, a lakásán tartózkodik. November 16-án jelentkezik az I. Forradalmi Karhatalmi Ezrednél, ott a IV. századhoz osztják be a XIII. kerületben. Belép az MSZP-be. December 21-én kerül a Kormányőrséghez, r. nyomozó hadnagy az operatív osztályon. Öthónapos pártiskolára jár, alapszervezeti pártmunkát végez, 1957-58-ban a Dzerzsinszkij Tisztképző Iskolát is elvégzi.
1959. májusában átveszi a BM II. Politikai Nyomozó Főosztály 5., Belsőreakció-elhárító Osztálya (Politikai rendőrség), ahol a Harangozó Szilveszter vezette e., alosztályon kap beosztást. (Ez az alosztály foglakozott az ideológiai, tudományos, kulturális, művészeti, tájékoztatási és hírközlési terület, valamint az igazságügy elhárításával, ide tartoztak az írók, újságírók, művészek, filozófusok, tudományos kutatók, ügyvédek, ügyészek, bírók, stb.)
A II/5-e alosztályon a Rádió és a Televízió elhárítási területén mint önálló vonaltartó operatív tiszt dolgozik. 1962-től, a BM III. Főcsoportfőnökségének megalakulásától mindvégig a kulturális elhárítás feladatait ellátó III/III-4 osztály állományában elsősorban a tájékoztatással és hírközléssel kapcsolatos feladatokat végző főoperatív beosztott az a., és a c., alosztályon. 1960-ban főhadnagy, 1964-ben százados, 1969-ben őrnagy.
Noha több kitüntetést - az ellenforradalom leverésében való részvételéért a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet, a Szolgálati Érdemérmet, a Haza Szolgálatáért arany fokozatát, stb. -, elöljárói dicséretet és jutalmat kapott, két elmarasztalásban is része volt: 1961-ben írásbeli megrovás parancs végre nem hajtásáért, 1968-ban írásbeli feddés az operatív fegyelem megsértéséért.
(Gyarmati minősítéséből: az ügynökség gyenge és meddő)
Politikai megbízhatósága, „osztályhűsége” ellenében szakmai képességeit illetően már az első minősítésekor, 1960-ban komoly kifogások merülnek fel. Egyebek között:
„…olyan hiányosságok mutatkoznak a szakmai munkájában, az operatív feladatok végrehajtásában, mint például a lassúság és körülményesség. Magával szemben nem elég igényes… nem állít megfelelő követelményeket…befolyásolja a kényelmessége. Az operatív munkában adódó nehézségekkel, bonyolult feladatokkal szemben időnként bátortalan, megtorpan. Ezzel függ össze, hogy önállóan nem tud mindig a fő feladatoknál maradni, ezekre időnként vissza kell vezetni. A jelenleg rendelkezésére álló ügynök hálózat minősége nem felel meg a követelményeknek. Így az ellenséges elemek tevékenységét, elhelyezkedését, céljait felmérni nem tudja. Ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek teljes mértékben megfeleljen, fel kell számolnia önmagában a túlzott óvatosságot, lassúságot, körülményességet, hogy …az ügynök hálózatának átszervezéséig egyensúlyozni tudja az ügynökség gyengeségét, meddőségét.”
[Az MTV-nél az egyik legnagyobb kudarca a vele egyidős „Kristály” tmb.: Aczél János (1922. 02. 24. Kassa, Frisch Ilona) osztályvezető beszervezése volt 1966-ban hazafias alapon a III/III-4, majd 1977-ben a III/III-5 osztály hálózatába, aki előbb az emigráció, majd az irodalom és a művészet területéről jelentett, de vérszegényen, a várakozások alatt. Valamivel termékenyebb kapcsolatának bizonyult „Kiss István” informátor, akit 1959-ben vett át Gyarmati a BM. II/5-e alosztályán, (dossziéját már 1957. 05. 20-án megnyitották a BRFK Politikai Nyomozó Osztályán), s aki elsősorban a Stúdió Osztályról jelentett, főként operatőrökről. 1967. szeptember 28-án azzal zárta le M-27089 sz. munka dossziéját a BM. III/III-4-a alosztálya, hogy „…a kulturális területen …több olyan jelentést adott, amely operatív intézkedések megtételét vonta maga után, …sok segítséget nyújtott a Magyar Televízió feltérképezéséhez.”]
(Acél János 6-os kartonja)
Az átszervezés után a pártcsoport bizalmiak újraválasztásakor nem választották meg.
Még a következő, 1969. évi minősítésében is akadnak kritikus mondatok:
„…javítania kell vezetői, irányító, szervező munkáját. Jobban törődni munkatársaival, közvetlenebb munkakapcsolatot kialakítani, ismerni gondjaikat, problémáikat is. Nagyobb követelményeket állítani önmagával és munkatársaival szemben. Nagyobb gondot fordítani különösen a jelzések ellenőrzésénél a gyorsabb és szakszerűbb munkára, a határidők betartására.”
S noha ezen minősítésekor egészségi állapotát kifogástalannak találják, négy évvel később, 1973 januárjában Gyarmati István r. őrnagy 51 éves korában megromlott egészségi állapotára való tekintettel április 1-től kéri szolgálati nyugdíjazását. Kérését támogatja Gál Ferenc r. alezredes , a III/III-4 osztály vezetője és dr. Békési András r. alezredes, a 4/c., alosztály vezetője.
(Gál Ferenc)
Harangozó Szilveszter r. vezérőrnagy, a III/III. csoportfőnöke, főcsoportfőnök-helyettes méltányolja a kérelmet és engedélyezi Gyarmati őrnagy nyugállományba helyezését. Az osztály gondoskodik utódjáról. (ÁBTL 2.8.1. KF-1763)
Anhalt Róbert alezredes: „íróasztal mellől, telefonon”
1932. június 5-én született Budapesten, apja: Anhalt Sándor gépkocsivezető, anyja: Szedlár Hermin háztartásbeli. Közgazdasági technikumot végzett 1951-ben, az Áruraktározási Hivatalban kezdett dolgozni, a Közületeket Elhelyező Bizottságnál folytatta. 1952-ben belép a pártba és jelentkezik a Petőfi Katonai Politikai Tiszti Iskolára, 1953-ban hadnagyként avatták és a Páncélos Tiszti Iskolára vezényelték, ahol század politikai helyettes. 1956. szeptemberében saját kérelmére tartalékállományba kerül. A forradalom alatt budapesti lakásán tartózkodik.
1957 és 1966 között alkalmi munkás a VIII. kerületi Közért Vállalatnál, áruforgalmi vezető az Ifjúsági Lakásépítő és Tervező Szövetkezetnél, főelőadóként visszatér az Áruraktározási és Helyiséggazdálkodási Hivatalhoz. 1958-ban megnősült, felesége Hajdu Eszter bérelszámoló, két fia született.
(Anhalt Róbert)
1961-ben jelentkezik a Munkásőrségbe, rajparancsnok lesz az V. kerületben. 1966. októberében a Munkásőrség javaslatával érkezik a Belügyminisztériumba, ahol 1987. június 30-i nyugállományba helyezéséig 21 esztendőt tölt a politikai rendőrség kulturális elhárítási területén, előbb a III/III-4, majd a III/III-5 osztályon. ( Felvételét nem nehezíti meg, hogy egyik sógorát: H. Lászlót befolyással való üzérkedésért a Budapesti Katonai Bíróság 1 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, másik sógorát: Sz. Józsefet a bíróság közlekedési vétségért egy esetben pénzbírságra, más esetben javító nevelő munkára ítélte.)
A próbaidős alhadnagy, mint beosztott operatív tiszt 1966. október 1-én került a III/III-4-b alosztály állományába, első minősítése 1967. szeptember 11-én készült, aminek alapján a véglegesítésre alkalmasnak találták 1967. október 1-től, a Néphadseregben elért hadnagyi rendfokozatának elismerése mellett. De már ekkor negatívumként jelentkezett szakmai vonatkozásban, hogy esetenként „…bizonyos kényelmesség tapasztalható nála, ami az egyes problémák íróasztal mellőli, telefonon keresztül történő megoldásában jelentkezik.”
(Anhalt minősítéséből: kényelmesség, problémamegoldás telefonon, íróasztal mellől)
A következő minősítés 1973-ban készül Anhalt r. főhadnagyról, aki 1971-től vonalvezetőként foglalkozik „ a kulturális területen támadó ellenséges személyek elhárításával” a Magyar Televízió dolgozói körében és másodéves hallgató a Rendőr Akadémia állambiztonsági tagozatán, amit majd 1974-ben be is fejez. Pártmunkát is végez, már alapszervezeti vezetőségi tag. Semmilyen nyelven nem beszél.
A minősítés megállapítja, hogy a főhadnagy több ügy feldolgozásában dolgozott eredményesen, kedveli az operatív munkát, jó gyakorlatra tett szert az operatív akciók előkészítésében, szervezésében és végrehajtásában, ami azért is figyelemreméltó, mert „ korábban bizonytalan volt e téren.” Vitakészsége fejlett, de „Tapasztalható nála, hogy esetenként indokolatlanul, feleslegesen vitatkozik még lényegtelen kérdésekben is, továbbá az is, hogy felmerült probléma, munkáját érintő észrevétel esetén eleve magyarázgatásba kezd, védekező álláspontra helyezkedik.” Munkáját precízen végzi, ám „Néhány esetben különösen sürgős tennivalók során – például jelentés összeállításánál – bizonytalanná válik, az adott feladat azonnali, vagy igen rövid időn belüli végrehajtása pillanatnyi gátlást vált ki benne, ilyenkor nehezebben találja meg a legcélravezetőbb megoldást.”
1975. október 1-én r. századossá léptetik elő, novembertől kiemelt főoperatív tisztté nevezik ki K-13-as munkaköri számmal. Mindkét parancsot Harangozó Szilveszter r. vezérőrnagy, III/III. csoportfőnök, egyben főcsoportfőnök-helyettes írja alá. Az indoklás hangsúlyozza, hogy a vonalvezető „Az operatív akciókat, kombinációkat kellő szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretesen készíti elő és bonyolítja le. Az elmúlt időszakban több eredményes hálózati beszervezést hajtott végre. Átgondolt és mélyreható értékelő, elemző tevékenységével jól elősegíti a bizalmas nyomozás és ellenőrzés alatt álló ellenséges személyek ellen folyó operatív munkát. Mint a Pártbizottság mellett működő oktatási bizottság tagja végez pártmunkát.”
1976. december 1-től a tájékoztatás és hírközlés területén vonalvezetői feladatai mellett az alosztályvezetőt is helyettesíti távollétében az objektum védelmi feladatokat ellátó III/III-5-a alosztályon. („A szervezeti kiigazítást követően tíz hónapig vezette – eredményesen – az a., alosztályt.” – Minősítés, 1977. december 7.) Az utóbbi minősítés pozitív változásokat fogalmaz meg korábban bírált tulajdonságai tekintetében, de „még mindig tapasztalható nála – bár lényegesen csökkentett formában - , hogy sürgős tennivalók esetében bizonytalanná válik, a célravezető megoldásokat nehezen találja meg. A teljes képhez tartozik, hogy jelenlegi munkaterületén a korábbinál jóval gyakoribb a sürgős tennivaló, az eseményekre való gyors reagálás, a megoldás.” „…fordítson gondot szervezett keretek között a felsőfokú állami és politikai végzettség megszerzésére.”
1981. április 23-án a H-2398 sz. parancs szerint dekonspirációért „Feddés” fenyítést kap, több nem derül ki a büntetésről, ez azonban nem akadályozza meg október 1-i előléptetését r. őrnaggyá. 1982. január 21-i minősítésekor kiemelik, hogy „Elhárítási területét jól ismeri, a hivatalos és társadalmi kapcsolatokkal való együttműködése munkaközpontú és célirányos. Nagy erőfeszítéseket tett a rábízott objektum (Magyar Televízió, -megj.: I.Cs.) védelmére, belső biztonságának megszervezésére. Legutóbbi minősítése óta több sikeres beszervezést hajtott végre, nagy részük sok értékes információt adott. Tapasztalható azonban az is, hogy egyesekkel a munkakapcsolata nem kifogástalan, ezért aktivizálásuk érdekében nagyobb erőfeszítést kell kifejtenie.”
[Olyanokat is beszervez, vagy kiemelt kapcsolatként kezel, akik emberi, szakmai okokból eleve alkalmatlanok a megbízható és színvonalas ügynöki munkára, akiktől hiteles és tartalmas jelentés nem várható, viszont elvárják az állambiztonságtól karrierjük támogatását vagy egyszerűen csak ártani akarnak másoknak.
Ilyen például az 1977-ben beszervezett „Rózsa” tmb., az Ifjúsági Osztály rendezőasszisztense, vagy „Halász” tmb. (1978), továbbá a „Vári” fedőnevű felvételvezető (1986), de még inkább Rózsa Györgyné Szádvári (Lükő) Gabriella bemondó, akit gimnáziumi érettségivel 1981. március 12-én szervezett be Anhalt Róbert „Lukács” fedőnéven, hazafias alapon kulturális területre, amely helyett azonban főként az MTV Kereskedelmi és Propaganda Irodáján dolgozókról és az általuk foglalkoztatott külsősök keresetéről jelentett. Üres és naiv, hamar lebukik, 1982. július 6-án már törlik a hálózatból.
(Szádvári Gabriella 6-os kartonja)
Anhalt Róbert 1983-84-ben nagy reményekkel állította rám 1977-ben átvett kapcsolatát: Varga Rudolf (1950. június 28. Szikszó, Radóczi Mária) rendezőt, akit gimnáziumi érettségivel már 1971-ben beszervezett a politikai rendőrség Borsod megyében. Anyjáról kapta a „Radóczi Bertalan” fedőnevet és a titkos megbízott hálózati rangig vitte. Onnan jelentett, ahol csak megfordult minden siker nélkül: az Ifjúsági Osztályról, a Fiatal Művészek Stúdiójából és az elődöm szerkesztette Reflektor Magazintól.
(Varga Rudolf 6-os kartonja)
A közismerten rendezetlen „rendező”, iszákos, labilis, zavart besúgó erőlködik, de csak hiteltelen, semmitmondó, könnyen cáfolható jelentéseket tud összeizzadni rólam. A bosszú motiválja, mert nem vettem át az újjászervezett műsorhoz: az Új Reflektor Magazinhoz, melyet aztán 15 éven át (1984-1999) vezettem. Anhalt őrnagy mégis tájékoztatja jelentéseiről az intézmény vezetőjét, aki azonban nem veszi komolyan őket, sőt – később tudtam meg – a személyzeti osztály avatott főelőadója leinti Anhaltot, mondván: „Varga árt az ügynek!”
(Ilkei Csaba az Új Reflektor Magazin stúdiófelvétele közben)
Erre Anhalt őrnagy felettesei 1984 februárjában elhatározzák, hogy prioráltatnak engem az állambiztonsági nyilvántartóban, tehát ellenőriztetnek, hátha szerepelek valamilyen minőségben az állambiztonsági hálózati személyek között. Az eredményről azonban Anhalt kénytelen ezt jelenti:
„Vezetői utasításra Ilkei Csaba személyét prioráltam. Nem szerepel. Anhalt Róbert.”
Varga Rudolf hétpróbás besúgó ma kitüntetett lírai költő Miskolcon, ugyanott, ahol 1971. szeptember 28-án Berva Ernő r. százados beszervezte a Borsod megyei III/III. osztály hálózati informátorának kulturális területre. (ÁBTL 3.1.2. M-41987, 41987/1)]
(Anhalt: „Vezetői utasításra Ilkei Csaba személyét prioráltam, nem szerepel.”)
1986. március 5-én a III/III-5. osztály vezetője: Szelőczei István r. őrnagy javaslatára a csoportfőnök eggyel magasabb illetmény fokozatba sorolja át Anhalt Róbertet, aki 1985. november 1. óta már alezredes. Az indoklás rámutat, hogy a tájékoztatás és hírközlés vonalvezetője, alosztályvezető-helyettes „…elhárítási területén - Magyar Televízió – eredményesen végzi munkáját, … a fiatal elvtársak szakmai előrehaladását segíti, a kiemelt főoperatív tisztekkel szemben támasztott követelményeknek megfelel.”
Bő egy év múlva, 55. születésnapján miniszterhelyettesi dicséretben és 6.400. Ft. értékű tárgyjutalomban részesül. Ezzel egyidejűleg – mivel elérte a nyugdíjkorhatárt - elkészül nyugállományba helyezési javaslata 1987. július 30-i hatállyal.
[A „Fekete Péter” fedőnevű titkos megbízottat, szép reményű ifjú raktárost azonban már nem ő küldte 1987 szeptemberében az MTV-be, majd 1988-ban a televíziósok általam vezetett MDF szervezetébe…]
21 év alatt tizenegyszer kapott dicsértet és pénzjutalmat, kétszer tárgyjutalmat, kétszer érdemelte ki a Szolgálati Érdemérmet, egyszer-egyszer a Haza Szolgálatért Érdemérem bronz és arany fokozatát. Életében egyszer volt külföldön, de még civilként, 1965-ben Ausztriában, egy társas utazáson 5 napig. (ÁBTL 2.8.1. KF-12893)
Szelőczei osztályvezető: szorgos káder hiányos ismeretekkel
1942. június 4-én született Pestszentimrén. Apja: Szelőczei József szabósegéd, anyja: Udvardi Ilona háztartásbeli. Az általános iskola után 1956-tól mintakészítő ipari tanuló Vácott, 1957-től KISZ-tag, az Ifjú Gárda vezetőségi tagja a XVIII. kerületben, 1959-től mintakészítő szakmunkás a Vörös Csillag Traktorgyárban, ahol 1971-től művezető. 1962-től MSZMP-tag. 1960-1962, majd 1970-1973 között munkásőr.
1962-től 1965-ig a BM. Határőrségnél teljesít szolgálatot Zalában, szakaszvezető, az őrsparancsnok politikai helyettese. Leszerelése után visszamegy a Vörös Csillag Traktorgyárba, 1965-1969: elvégzi a Közlekedési Gépipari Technikum esti tagozatát. 1966-ban megnősül, felesége: Noskó Márta tervstatisztikus, két gyermekük születik.
A VCST vasöntöde pártvezetőségi tagja, 1970-től alapszervezeti párttitkár. Különböző párttanfolyamok részvevője, majd 1970-től elvégzi a három éves Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet és annak két éves szakosító tagozatát. Semmilyen idegen nyelven nem beszél.
(Szelőczei István)
1973. szeptember 1-től operatív szolgálatra jelentkezik a BM-ben, alkalmasnak találják és a III/III-4 osztályon, a kulturális elhárítás területén kap beosztást operatív tisztként, alhadnagyi rangban. (Felvételének nem akadálya, hogy sógorát, a IV. kerületi rendőrkapitányság állományában lévő N. E. r. alhadnagyot 1967-ben devizagazdálkodást sértő bűntett, 1964-ben garázdaság miatt ítélte el a bíróság.) 1974. november 1-től véglegesítik.
Jó 16 évet tölt a BM. III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség III/III. (Belső reakció és szabotázs elhárító) csoportfőnökségének három osztályán.
1973-1980: a III/III-4-a alosztályon a radikális ellenzéket üldözi, 1977 októberétől főoperatív tisztként;
1981. januárjától 1982. októberéig a III/III-2-b alosztályon az ifjúságellenes reakciós erők elhárítása a feladata, 1983. márciusától kiemelt főoperatív tisztként;
1982. októberében a Rendőr Tiszti Főiskola állambiztonsági szakának 6 hónapos átképző tanfolyamára vezénylik, csak visszatérése után léphet elő r. századosnak;
1983. júniusától a III/III-5 osztály vezetőjeként a kiemelt tájékoztatási-hírközlési, művészeti és tudományos objektumok védelméért felel, egészen 1990. január 31-i nyugállományba helyezéséig. (Őrnaggyá 1984. októberétől, alezredessé 1988. áprilisától léptetik elő.)
Minősítéseinek két visszatérő eleme van. Pozitívumként: a párt politikájának naprakész szolgálata. Negatívumként: hiányos ismeretek a kulturális területen a szükséges iskolai végzettség hiányában. (Ez utóbbi fogyatékosságát mindvégig aktív pártmunkával igyekezett ellensúlyozni, ezen a területen az MSZMP BM 5. Pártbizottsága Végrehajtó Bizottságának szervező titkári posztjáig jutott.)
(Horváth tábornok: „… még jelentős erőfeszítéseket kell tennie…”)
Ezt így fogalmazza meg Dr. Horváth József r. vezérőrnagy, a III/III. csoportfőnöke 1985. december 1-i minősítésében:
„Politikai felkészültségét folyamatosan karbantartja, önképzéssel arra törekszik, hogy a párt politikáját naprakészen ismerve, szakmai munkáját a politika-szolgálati szerep alá rendelve, úgy végezze, hogy azzal a párthatározatok és a miniszteri parancsok szabta követelményeknek megfeleljen.”
Ami viszont szakmai tudását és hozzáértését illeti, arról a csoportfőnök így folytatja:
„E téren még jelentős erőfeszítéseket kell tennie, hogy a kulturális terület sajátos, magasabb szintű igényének megfelelő szakmai elmélyültséggel, áttekintőkészséggel és ennek a munkának az irányításához szükséges mélységű tudással, tapasztalattal rendelkezzen. […] Az operatív helyzet kívánalmai és a kulturális terület követelményei a jelenleginél többet követelnek mindenekelőtt a vezetői munka területén. Ezért tovább kell erősíteni az elmélyült, szakszerű vezetői és ellenőrző tevékenységét, még határozottabban kell igényt támasztani az alosztály- és vonalvezetőkkel szemben.” (ÁBTL 2.8.1. KF-14772)
(Szelőczei: „…mivel részemre beosztást nem tudnak biztosítani…”)
1990. január 17-én a következő Nyilatkozatot tette:
„NYILATKOZAT
Alulírott tudomásul veszem – mivel az átszervezés miatt részemre beosztást nem tudnak biztosítani és a szolgálati nyugdíjra való jogosultságot megszereztem – nyugállományba helyezésemet.
Budapest, 1990. január 17. Szelőczei István”
BM III/III. Belső reakció és szabotázselhárító Csoportfőnökség osztályai és osztályvezetői
III/III-1.
Elhárítás az egyházakban, szektákban, volt szerzetes rendek körében
a., római katolikus egyház
b., a római katolikus egyház vezetése és intézményei
c., protestáns és egyéb elhárítás az egyházakban, szektákban, volt szerzetes rendek körében, emigráns szervezetekben (a III/I. Csoportfőnökséggel együtt)
- Tóth Ferenc (1986 - 1990)
- Győri Zoltán (1971 - 1986)
- Geréb Sándor (1966 - 1971)
- Pék Márton (1962 - 1966)
- Eperjesi László (1962)
III/III-2.
Ifjúságvédelmi elhárítás
a., felsőfokú intézmények
b., ifjúságellenes reakciós erők elhárítása az ifjúság körében (ifjúsági szervezetek, klubok, galerik, stb.)
- Timár Roger Zoltán (1974 - 1990)
- Horváth József (1973 - 1974)
- Csáki Ernő (1966 - 1973)
- Geréb Sándor (1962 - 1966)
- Szabó Károly (1962)
III/III-3.
Társadalom ellenes erők elhárítása
a., a társadalomra veszélyes "Figyelő" dossziés személyek, volt politikai foglyok ellenőrzése
b., röpcédulázók, falfirkálók, illegális kiadványok terjesztői, stb. tevékenységének felderítése, elhárítása
- Kovács János (1987 - 1990)
- Szigetvári Árpád (1971 - 1983)
- Hanusz Gyula (1983 - 1987)
- Agócs István (1966 - 1971)
- Csáki Ernő (1962 - 1966)
III/III-4.
Kulturális elhárítás, vonalas elhárítási területek
a., radikális ellenzékiek
b., szektás egykori párttagok, trockisták, álbaloldaliak
c., nacionalisták, nemzetiségek
- Forgács Lajos (1984 - 1990)
- Esvégh Miklós (1983 - 1984)
- Antal József (1981 - 1983)
- Horváth József (1974 - 1981)
- Gál Ferenc (1969 - 1974)
- Kiss József (1966 - 1969)
- Harangozó Szilveszter (1965 - 1966)
- Novák Sándor (1962 - 1964)
III/III-5.
Objektumok védelme
a., kiemelt tájékoztatási objektumok (MTI, televízió, rádió, újságok, folyóiratok, stb.)
b., művészeti intézmények (színházak, filmgyár, cirkuszok, stb.)
c., tudományos intézmények, MTA, kutatóintézetek védelme (1984-ig)
- Szelőczei István (1983 - 1990)
- Pálfy Imre (1976 - 1983)
[Ideiglenesen megszűnt]
- Kiss József (1963 - 1964)
- Harangozó Szilveszter (1962 -1964/1965)
III/III-6.
Szamizdat kiadványok felderítése (1975-től)
a., akciók végrehajtása
b., akciók végrehajtása
- Jávor Miklós (1987 - 1989)
III/III-7.
Jelentések, nyilvántartás, belső elhárítás (1975-től)
- Kékesdi L. Gyula (1989 - 1990)
- Mészáros Béláné (1987 - 1989)
III/III-A
Önálló alosztály
A párt és a kormány vezetőinek operatív védelme (1988 után feladatait a 7. osztály vette át.)
-Tóth Kálmán (1987 - 1990)
- Solti László (1978 - 1987)
- Lunczer Ferenc (1970 - 1978)
- Sándor György (1966 - 1969)
III/III-B
Önálló alosztály
Elemzés, értékelés, konzultáció, tájékoztatás (1970 és 1987 között)
- Mészáros Béláné (1969 - 1987)
BM III/III. Csoportfőnökség vezetői (1962 - 1990)
- Horváth József (1985 - 1990
- Harangozó Szilveszter (1970 - 1985)
- Baranyai György (1967 - 1970)
- Eperjesi László (1962 - 1967)
- Rácz Sándor (1962)
BM III/III. Csoportfőnök-helyettesek (1962 - 1990)
- Földvári László (1987 -1990)
- Esvégh Miklós (1984 - 1990)
- Horváth József (1974 - 1984)
- Gál Ferenc (1974)
- Geréb Sándor (1971 - 1984)
- Harangozó Szilveszter (1966 - 1971)
- Szabó Károly (1962 - 1963)
- Eperjesi László (1962)
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató