Ügynöklista Közzétéve 2005.
február 11-én a Political honlapon
Bácskai Tamás, közgazdász
Egyetemi tanár, számos szakkönyv, tanulmány és publicisztika
szerzője. A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa.
Érintettségéről a Magyar Nemzet számol be 2005. januárjában. Bácskai Tamás
elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott
munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Bácskai
azzal érvel, hogy az 1956. október 23-i események során erősen antiszemita
érzelmű csoporttal került kapcsolatba, és ennek hatására vállalta a
beszervezést. Úgy érezte, "meg kell őrizni azt, ami van, mert életveszélyes
helyzet alakul ki a zsidók számára". Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben
volt, hiszen húga, a Nagy Imre körhöz tartozó férjével együtt Romániában
volt fogságban.
Boros Imre, országgyűlési képviselő, volt
miniszter
A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól
kisgazda országgyűlési képviselő, majd 2002-től az MDF-frakció tagja.
1998-tól a PHARE-programokért felelős tárca nélküli miniszter, majd rövid
ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője az
Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját
vizsgáló Mécs-bizottság működése idején kerül szóba érintettsége és lát
napvilágot D-008-as szt-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt
távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 ősze óta független képviselő
Csurka István, a MIÉP elnöke
A rendszerváltás előtt népszerű író, sikeres színpadi szerző. Az MDF
alapítói közé tartozik. 1993-ban távozik az akkor kormánypárti MDF-ből, és
megalapítja a MIÉP-et. 1998-ban bekerül az Országgyűlésbe. 2002-ben a MIÉP
már nem éri el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Csurka István 1993-ban
elismeri 1957-es beszervezését, ám azt tagadja, hogy jelentéseket adott
volna a III/III-as osztálynak. Azt mondja, fenyegetéssel és veréssel
kényszerítették arra, hogy aláírja a beszervezési dokumentumokat
Esterházy Mátyás, fordító
Esterházy Péter író édesapját, családjával együtt, az '50-es években
kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-től ad jelentéseket az állambiztonsági
szolgálatnak. Esterházy Péter az apa figuráját középpontba állító műve, a
Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával,
amelyet következő könyvében, a Javított kiadás című műben dolgozott fel
2002-ben.
Fazakas Szabolcs, EP-képviselő (MSZP), volt
miniszter
A rendszerváltás előtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik,
1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos. A rendszerváltás előtt
miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a
volt kormánytagok átvilágításakor kerül nyilvánosságra. Fazekas szerint ő az
ország érdekét szolgálta, amikor együttműködött a Belügyminisztériummal és
más szervekkel. "Én ebben semmi kivetnivalót nem látok" - véli. Aki a
nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén dolgozott, annak számára - mondja
Fazekas - az együttműködés természetes volt, sőt ez munkaköréhez is
tartozott.
Gergely Gáspár, újságíró, szerkesztő
A Csömöri Hírmondó felelős szerkesztője, mikor az átvilágító bírák 2003-ban
nyilvánosságra hozzák múltját. A vizsgálat szerint III/III-as ügynökként
adott jelentéseket 1977 és 1983 között. Gergely Gáspár ugyan a törvényben
megjelölt határidőn belül lemond, de erről szóló nyilatkozatát az előírás
ellenére sem küldi el az újságírók átvilágítását végző testületnek. A
vizsgálatot lefolytató testület ezért nyilvánosságra hozta az újságíró
titkos megbízotti múltját.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
1988-ban a Tőzsdetanács első elnöke, majd 1989-1990-ben, a régi
rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az
Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a jegybank
elnöke. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló
Mécs-bizottság működése idején, 2002 augusztusában, a Magyar Nemzetnek azt
nyilatkozza, hogy a '80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt
elutasította. Ugyanakkor elismeri: "többszöri nyomásra" aláírt egy
nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült, az
ország gazdasági helyzetének külhoni megítélését tartalmazó "útijelentéseit"
megküldi a Belügyminisztériumnak. Járai szerint "ez a tevékenység mai
mércével is vállalható" és leszögezi, hogy "nem hajlandó közösséget vállalni
sem a III-as ügyosztály ügynökeivel, sem más pártfunkcionáriusokkal, akik
elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat".
Keresztes Sándor, volt vatikáni nagykövet
1990-ben, kereszténydemokrata színekben kerül be az Országgyűlésbe,
de vatikáni nagykövetté történő kinevezése után lemond mandátumáról.
1994-től 1998-ig ismét parlamenti képviselő. Keresztes Sándor elmondása
szerint 1956-os bebörtönzését követően elutasította az együttműködést a
hírszerző szolgálatokkal, neve mégis a III/III-as ügynökök között szerepel.
Keresztes Sándor elismeri, hogy annak idején aláírt egy lapot, amelyen
ígéretet tett, hogy ha tudomást szerez valamilyen, "a népköztársaság ellen
irányuló szervezkedésről", arról jelentést ad. Az 1957-ben született írásos
ígéret, és az ennek alapján történt nyilvántartásba vétele fennmaradt a
Történeti Hivatalban. Sajtóhírek szerint Keresztes Sándor fontolgatta, hogy
az Alkotmánybírósághoz fordul. Véleménye szerint ugyanis hibás a jogszabály,
amely őt III/III-as ügynökként kezeli, de azt nem mérlegeli, hogy valóban
vétkes volt-e. A beadvány létezéséről az Alkotmánybíróságon nem tudtak
tájékoztatást adni.
Medgyessy Péter, országgyűlési képviselő (MSZP), volt miniszterelnök
A rendszerváltás előtt előbb pénzügyminiszter, majd Németh Miklós
kormányában gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes. A
rendszerváltást követően bankár, majd két évig a Horn-kormány
pénzügyminisztere. 2001-ben lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. A
szocialista-szabad demokrata koalíció választási győzelme után, 2004.
augusztusáig miniszterelnök. Alig néhány héttel kormányfővé választása után
a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza a Medgyessy Péter szigorúan titkos (szt)
tiszti múltjával kapcsolatos dokumentumokat. A kormányfőről kiderül, hogy a
III/II-es osztály D-209 számon nyilvántartott tisztje volt. Medgyessy Péter
beismeri szt-tiszti múltját, arról azt mondja, hogy kémelhárító tisztként
feladata a Nemzetközi Valutaalaphoz való magyar csatlakozás
zavartalanságának biztosítása volt, és ennek során elsősorban a szovjet KGB
ellen dolgozott.
Molnár Gál Péter, kritikus
A neves színikritikusról, a Demokratikus Ellenzék egykori tagjáról
2004-ben internetes fórumokon terjed, hogy a rendszerváltás előtt
jelentéseket adott a színházi élet szereplőiről, köztük Latinovits Zoltánról.
A színművészről készült jelentéseket két testvére, Bujtor István és
Frenreisz Károly kikéri a Történeti Levéltárból, ezekből kiderül, hogy
Molnár Gál Péter valóban adott jelentéseket Latinovitsról. A kritikus 2004
novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagál a hírekre: "Hetek
óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban
aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a
történtekért. Többet erről nem fogok mondani."
Morvay Péter, újságíró, szerkesztő
A Hetek című lap külpolitikai rovatvezetője. Még egyetemi
hallgatóként 1985 és 1987 között ad jelentéseket a III/III-as ügyosztálynak
diáktársairól, illetve különböző rendezvények látogatóiról. Morvay már
1990-ben nyilvánosságra hozza múltját, és az újságírókra is kiterjedő
átvilágítás során az átvilágítóbírák az erről szóló nyilatkozatát is
bizonyítékként kezelik. Miután azonban posztjáról nem mond le, a törvény
előírása szerint 2003-ban ismét nyilvánosságra kerül érintettsége.
Novák Dezső, edző
Az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarugója,
kilencszeres válogatott. Varga Zoltán, a Ferencváros egykori labdarugója
2004 nyarán azt állítja, hogy olyan dokumentumok vannak a birtokában,
amelyek bizonyítják, hogy volt csapattársai közül ki adott jelentéseket az
állambiztonságnak. Ennek hatására Novák Dezső elismeri, hogy a hatvanas
években "Nemere" fedőnéven ügynök volt. A történet szerint óracsempészet
miatt állították elő, majd felkínálták számára a beszervezés vagy a
büntetőeljárás közötti választási lehetőséget. Szerinte a csapatból mások is
jelentettek, hiszen az általa adott "használhatatlan információkról"
tartótisztjei rögtön tudták, hogy nem igazak. A Nemzeti Sportnak elmondta,
hogy havi egy-két alkalommal kellett jelentést adnia, de soha senkiről nem
írt, vagy mondott olyat, amiből az illetőnek kára származott volna.
Pokorni János, tervező elektromérnök
1952-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, majd
1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban a rendőrök választás elé
állítják: vagy letölti a hátralévő 9 év börtönbüntetést vagy hajlandó
jelenteni az állambiztonságnak. 2002-ben a Budapest TV-ben, majd a
Népszabadságban jelenik meg, hogy az egyik ellenzéki párt politikusának
édesapja ügynökként tevékenykedett. Pokorni János ekkor beismeri
érintettségét. Fia, Pokorni Zoltán azt nyilatkozza, hogy nem tudott apja
ügynökmúltjáról, majd lemond a Fidesz elnöki posztjáról és a párt
frakcióvezetőségéről.
Salgó László, az Europol aligazgató-helyettese
Rendőrtiszt, 2002-től országos főkapitány. 2004-ben a köztársasági
elnök rendőr altábornaggyá nevezi ki. Az országos rendőrfőkapitány
III/III-as múltját 2002 nyarán a Heti Válasz hozza nyilvánosságra. Salgó
először cáfol, majd elismeri, hogy dolgozott az ügyosztálynak. Lamperth
Mónika belügyminiszter megerősíti, hogy Salgó a III/III. elemzőtisztje volt.
Som Lajos, zenész
A Piramis együttes alapítója, basszusgitárosa. 2004-ben, Vikidál
Gyula ügynökmúltjának napvilágra kerülésekor jelennek meg hírek a sajtóban
hogy ő is jelentett az állambiztonsági szolgálatnak. Som Lajos ezt tagadja.
A Klubrádiónak adott interjújában elmondja: 1976-ban a Piramis egy
nemzetközi koncertturnéra készült. Ekkor - állítása szerint - az
állambiztonsági szolgálat emberei megzsarolják: vagy ír hangulatjelentéseket,
vagy nem engedik el az együttest a turnéra. Som erről tájékoztatja
zenésztársait, akik arra kérik, írja alá a papírt. Som azt mondja: nem volt
hajlandó jelentéseket írni, emiatt az aranycsempészés koholt vádját hozták
ellene. Az előzetes letartóztatásból Berecz János, az MSZMP egykori KB-titkára
utasítására kerül ki.
Szalay Gábor, országgyűlési képviselő (SZDSZ), volt államtitkár
A rendszerváltás előtt mérnökként és vállalatvezetőként dolgozik
Magyarországon, illetve Algériában, majd Kuvaitban. 1990 óta országgyűlési
képviselő. A 2002-es kormányváltás után a Gazdasági és Közlekedési
Minisztérium politikai államtitkára. 2002 szeptemberében, egy vizsgálat
során kiderül: a kormány egyik tagjának aktája hiányzik a Történeti
Hivatalból. A figyelem Szalayra irányul, aki elmondja, hogy az 1970-es évek
végétől az 1980-as évek végéig, megszakításokkal, együttműködött a
Belügyminisztérium III/II-es csoportjával. Szalay így nyilatkozik: "Soha
semmiféle jelentést nem írtam, beszervezési formanyomtatványt sem írtam alá,
de az igaz, hogy többszöri nyomásra nem utasítottam vissza a minimális
együttműködést a belügyi hatóságokkal, mert úgy éreztem, anélkül nem
végezhettem volna a munkámat." Szalay Gábor később távozik államtitkári
posztjáról.
Tar Sándor, író, elhunyt 2005-ben
A legújabb kori magyar próza ismert és elismert alakja. 1959 és 1992
között a Debreceni Orvosi Műszergyár műszerészeként dolgozik. Tagja a
Demokratikus Ellenzéknek. Az állambiztonsági szolgálat meghurcolta,
megfenyegette, zsarolta. Ügynökmúltjáról 1999-ben vallott az Élet és
Irodalomban. Kenedi János, akiről jelentéseit írta, nyilvánosan megbocsát
Tar Sándornak, bár Tar egy Kenedinek írott levelében azt mondja: "Nem kérem,
hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme."
Vikidál Gyula, rockénekes
A rendszerváltás előtt több rockzenekarban énekel, emellett színházi
előadásokban is szerepel. Levéltári információk alapján vetődik fel, hogy az
egykori Dinamit együttes egyik tagja jelentéseket adott zenésztársairól.
Vikidál Gyula sokáig tagadja, hogy jelentett volna, később azonban
nyilvánosan beismeri érintettségét, és bocsánatot kér. "Úgy döntöttem,
szembenézek egykori zenésztársaimmal és ezzel egyszer és mindenkorra lezárom
a múltat."
Utry Attila, író
A miskolci Rónai Művelődési Központ igazgatója, Szabó Lőrinc
irodalmi díjas, a magyar kultúra lovagja. A Magyar Nemzet 2005 februárjában
azt állítja róla, hogy a Történeti Levéltárban őrzött 6-os karton szerint
1968-ban szervezték be, titkos megbízottként, "Ipoly" fedőnéven. Írókról,
költőkről adott jelentéseket. Utry állítása szerint hamisítvány a 6-os
karton, írásban soha sem tett jelentést. Ugyanakkor elismerte, hogy szóban
jelentett rendőröknek, amelyeket "időnként magnóra rögzítettek"". Állítása
szerint arról sem tudott, hogy őt fedőnéven nyilvántartották volna