Illegitim pohár
(2007. december 1-2.)
Törékeny, csillogó héj alatt
az üvegtestű átlátszóság
belsődben csak sivár űrt mutat,
mert minden porcikád hazugság.
Semmi
vagy, ninccsel körberakott,
s e nincset kincsként felvillantva,
önmagadból kifolyni hagyod,
mit tartani lennél hivatva.
Arra
születtél, hogy töltekezz,
és te mégis egyre csak ürülsz.
Felszínen hányódó élet ez,
amelyben lélektelenül ülsz.
Üvegszemed csak néz, de nem lát,
hiába forgatod: vak marad.
Ha van szíved, és verni próbál,
nem dobban az, inkább meghasad.
Neked
nem drága semmi sem, mert
böszmén azt hiszed, minden tied.
Magadnak akarsz széles tengert,
mégis megvetsz minden csepp vizet.
Tűnj
el, te semmi! Ne bosszants már!
És légből fújt egód ereszd le!
Nem kell nekünk egy ilyen pohár.
Tűnj el, te nép szégyene, s veszte!