Gavallér János

Itt él az érzés


Kiáltom a végtelent: Szeretem az embert!
A Hazámat, anyámat, apámat és a házat!
Ahol ringott bölcsőm s a szeretet átölelt,
s tudtam, testvér az érzés és a gondolat.

Magyar vagyok, s nem fújt világgá a szél
Itt kaptam, s adok magot, lelki simogatást!
Itt láttam meg szüleim szemében a fényt!
Itt várom a felkelő napot, az éjt s a halált!

Itt enyém a szellő, a fű, a fa, a felhő!
Itt dalol a madár, a víz, a kő, a határ!
Itt nyugodt a lélek, a szív, az ész, a belső!
Magyar vagyok, érzem a föld szerető szavát!

Hordozom tizediziglen a nap üzenetét;
a virágok, gazok, erdők mély sóhaját;
a csillagok halk, ölelő, örök csendjét;
a világ rendjét, a lélek vérző óhaját.

Otthonom van itt, mert ember itt az ember.
S a világ bármely szegletén más az érzés,
másképp dobban a szív: A Haza maga az ember,
a test, a szív, az érzés; az önzetlen megértés.

Őseim mesélték: Egy darab kő a zsebben,
egy veled születő növény, egy veled élő állat,
egy élő örökölt szellem, s a lelkedtől szebbet
nem kérhet az Isten: Őrizd meg Hazádat!

2008.03.06.