ITT VAGYOK

Bennem szunnyadnak
a legősibb városok
és minden csillag….
Még el sem kell utaznom,
mert látszatom tükröt tart.

Szememben a fény
bejárta a Tejutat.
Fülemben a szó
vég nélkül szívdobbanat.
Tollat hullat a szárnyam.

Mert jó itt nagyon,
Mester-hagyta lábnyomon.
Tengerek, hegyek
unhatatlan rejtekén
élő az áldás, a Fény.

Titok-városok,
a rám-tárult végtelen
percekben és téglákban
meséli el ujjnyomom,
hogy hol voltam, hol leszek.


Ferencváros, 2012. március 12.

Lengyel Károly