KATZENJAMMER

 

Kedves, naív, becsapott Hazám,

Most már remélni lehet talán,

Hogy oszlik a hazugság mérge,

S kezdesz magadhoz térni végre.

Persze, jó idő telik el még,

Mire kitisztul kábult elméd,

S amint talpra állni kezdenél,

A meglepetés majd akkor ér,

Mikor döbbenten konstatálod:

Sok mézes-mázos jóbarátod

Időközben sunyin elszelelt

S értéktárgyaidnak lába kelt...

Üres zsebbel hagytak magadra,

Kifosztva és rútul becsapva,

Óra, bankkártya, gyűrű, tárca

Beleveszett az éjszakába.

S zúgó fejjel lassan megérted:

Akik tegnap fűt-fát ígértek,

S mára szép csendben kiraboltak,

Valójában mifélék voltak...

Szinte el sem hiszed magadnak,

Hogy ilyen könnyen lépre csaltak,

Dühös vagy és elkeseredett,

Hogy ez veled megtörténhetett.

Úgy érzed, a fejed széthasad,

S gyalázatosan érzed magad:

Önérzeted földbe taposták,

Cudar dolog a másnaposság !

Keserves érzés átélni ezt,

Mikor a fejed tisztulni kezd,

Mégis, bár tudom, nagyon zavar,

Ne félj, most már elmúlik hamar !

De ezentúl majd vigyázz nagyon:

Többé senkiben ne bízz vakon,

S a következő idő alatt

Gondosan őrizd, amid maradt:

Ebből kell újra építened

Egész jövendő, új életed !

És fontos, hogy soha ne feledd,

Hogy most kik bántak így el veled !

A bajból most már okulni kell,

Jól fontold meg hát, kinek hiszel !

S bármit ígér is, meg se hallgasd:

Be ne engedd újból a farkast !

Kellner Dénes
2008.ápr.30.