KATZENJAMMER
Kedves, naív, becsapott Hazám,
Most már remélni lehet talán,
Hogy oszlik a hazugság mérge,
S kezdesz magadhoz térni végre.
Persze, jó idő telik el még,
Mire kitisztul kábult elméd,
S amint talpra állni kezdenél,
A meglepetés majd akkor ér,
Mikor döbbenten konstatálod:
Sok mézes-mázos jóbarátod
Időközben sunyin elszelelt
S értéktárgyaidnak lába kelt...
Üres zsebbel hagytak magadra,
Kifosztva és rútul becsapva,
Óra, bankkártya, gyűrű, tárca
Beleveszett az éjszakába.
S zúgó fejjel lassan megérted:
Akik tegnap fűt-fát ígértek,
S mára szép csendben kiraboltak,
Valójában mifélék voltak...
Szinte el sem hiszed magadnak,
Hogy ilyen könnyen lépre csaltak,
Dühös vagy és elkeseredett,
Hogy ez veled megtörténhetett.
Úgy érzed, a fejed széthasad,
S gyalázatosan érzed magad:
Önérzeted földbe taposták,
Cudar dolog a másnaposság !
Keserves érzés átélni ezt,
Mikor a fejed tisztulni kezd,
Mégis, bár tudom, nagyon zavar,
Ne félj, most már elmúlik hamar !
De ezentúl majd vigyázz nagyon:
Többé senkiben ne bízz vakon,
S a következő idő alatt
Gondosan őrizd, amid maradt:
Ebből kell újra építened
Egész jövendő, új életed !
És fontos, hogy soha ne feledd,
Hogy most kik bántak így el veled !
A bajból most már okulni kell,
Jól fontold meg hát, kinek hiszel !
S bármit ígér is, meg se hallgasd:
Be ne engedd újból a farkast !
Kellner Dénes
2008.ápr.30.