Gavallér János:

                    Költözz!


Beosont a gyötrő gond vityillómba,
s mint az őszi köd az alvó mezőt,
ringatott lázas, fertőző álomba.
Pribékek nyirkos járványa legyőz?
Villant át bennem, egy ép gondolat
és ajtót mutattam a terpeszkedő gondnak.
Az északi széllel rokon huzatot
kértem, seperje ki a dögvész gondot,
otthonom minden zugából. Vigye
kihalt lelkű paloták tükörtermeibe!
Ölelje őket az agy fekélye, a kérsz,
mert értik ők a jogot és a törvényt.
Tudják mitől döglik a disznó,

s megfizetik böllérűket jól.
S járják báli táncukat,
vagyon-csillárok alatt.

Keringőzik a mammonjárvánnyal a jog.
S ki a vityillóban az egek mennyezetét
vakarja, mert ott kínhit jutott, mit ér ott a jog?
Ezerszer sorba állt szó nélkül
és ezerszer üres kanál merül;
a semmi marékja méri a jussot,
s az ő joguk büszke hallgass-jog!

Ezerszer síró büszke lelkem
átkot szór rád tükörterem:

Emberek! Fájdalom táncot jár a létezés,
mert az emberek szívéből kihalt az érzés!
Költözz be Jézus Krisztus szíve;
ezerszer síró büszke lelkem szelleme,
a kihalt lelkű paloták tükörtermeibe!

2007.11.15.