Gavallér János

Nemzett anyám

Nemzett anyám, lettem
nemzetem adósa,
nemzett anyám, lettem
terheknek hordója.

Vállamon a sírok,
virága, könnycseppje,
megöntözlek Hazám,
szívemből, véremmel,

hogy gyönyörűséged
sohase múljék el,
hogy gyönyörűséged
sohase múljék el!

_
a kóborló szív
magában sír,
az elveszett szív
nem kér senkitől
semmit,

a kóborló szív
nem él örökké,
az elveszett szív
senkitől,
semmit sem remél

a kóborló szív
magában sír,
az elveszett szív
csak sír, csak sír,
csak sír
_

Szerelem szorult a
nyers-szegény szívembe,
sorsomnak ősanyja
nemzetanyám szíve.

Nemzett anyám, lettem
nemzetem hű fia,
nemzetanyám szíve
bölcsőm ringatója:

Kezében ártatlan
testem ragyogása,
csecsemőt ringat a
háza ragyogása.

_
a kóborló szív
magában sír,
az elveszett szív
nem kér senkitől
semmit,

a kóborló szív
nem él örökké,
az elveszett szív
senkitől,
semmit sem remél

a kóborló szív
magában sír,
az elveszett szív
csak sír, csak sír,
csak sír
_

Nemzetanyám szíve
szorul a torkomban,
mikor szeretet-könny
csordul az arcomra.

Érted ringató kéz,
érted kell, hogy éljek,
egész életemmel,
szívemmel, véremmel,

hogy gyönyörűséged
sohase múljék el,
hogy gyönyörűséged
sohase múljék el!

2011. 05. 20.