Gavallér János

Óhajt a szűz!
        /Negyvennyolc sor/


Hamvaink majd lángra kapnak,
s a szemekben kigyúl a tűz,
fut majd ezerfelé ezer féreg,
ha kigyúl szemünkben a tűz!
Ha az avar lángra lobban,
s a futótűz riadóláncra fűz,
a szív majd egyszerre dobban,
s dübörög majd föld, sóhajt a szűz!

Törjem kezem, lábam inkább,
mint ördög üstjében haljak!
Égjek az áldozat máglyán,
ízem kóstolják századok,
emberhez méltó lelkem
büszkén szálljon a mennybe,
de senki talpnyalója, rabja
nem leszek! Nem leszek!
 

Mit érdemelnek gyáva, gyengék,
utódaink szemében az eszmék,
s mit érdemelnek a koldusok,
kiknek vágyaikban sincsenek
eget szántó hős angyalok?
Hej, de sokszor jobban megéri
meghalni, mint élni! Senki
rabja, senki rabja nem lehetsz!

Dobpergésre hasad a hajnal,
s bátraknak megnyílik az ég,
hős lovagoknak, csillag regél:
Oda vagyon írva, a csillagokba,
amiért a szív halni kész!
A mindenség törvénye az élet
és rabszolga minden, minden ész!
Senki rabja soha nem lehetsz!

Hej, de sokszor kell meghalni,
hogy ragyogjon még a remény…
áldozatként hőssé válni…
hej, de sokszor lett vak az erény…
S a máglyán, hej, sokszor fújt,
fújt a szél… fájdalmaink,
hej, de sokszor gyújtottak
álmainkban vak reményt.

S a világnak összes kincse
semmit sem ér! Sóhajt a szűz:
Hamvaink majd lángra kapnak,
s a szemekben kigyúl a tűz,
fut majd ezerfelé ezer féreg,
ha fiaink szemében a tűz,
minden Sátánt örökre elűz
Emberek, jók, csak mi leszünk!

2010.03.14.