Schönthal  Henrik a kémelhárítás gyöngye

   A  Kulcsár Attila nevével fémjelzett, 2003 nyarán kipattant brókerbotrány 24 vádlottja közül heten kaptak letöltendő szabadságvesztést, köztük Schönthal Henrik üzletember, akit pénzmosás és sikkasztás miatt négy év börtönnel és 626 millió forint vagyonelkobzással sújtott a Fővárosi Bíróság.  A Fővárosi Ítélőtábla azonban megalapozatlanság és súlyos eljárási hibák miatt hatályon kívül helyezte az FB ítéletét és a bíróságot új elsőfokú eljárásra utasította, amely egy évvel ezelőtt kezdődött meg.

Schöntál Henrik

   Kevesen tudják, hogy Schönthal Henrik (1938. május 31. Budapest, Dalmatiener Mária) 1960. augusztus 13-tól a magyar állambiztonsági szolgálat ügynöke volt.  Barják László  rendőr százados szervezte be a BM. Politikai Nyomozó Főosztályának kémelhárító osztályáról (II/2-f), hazafias alapon, "Sárosi" fedőnévvel. Schönthal akkor idegenvezetőként dolgozott az IBUSZ-nál. Közgazdasági egyetemet végzett, KISZ-tag, s "a népi demokráciához hű" kategóriába sorolták. A BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség megalakulása  (1962. augusztus 15.) után átvette a Kémelhárító Csoportfőnökség, előbb  a  III/II-3-b, majd a III/II-6-c, azt követően a III/II-9-b; 1968. szeptember 15-én átadták a hírszerzésnek (III/I), amely az 1-c osztályon kezdte foglalkoztatni, majd  onnan 1969. január 7-én a hírszerzés  ismeretlen területére helyezték. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában három kötet őrzi jelentéseit. (ÁBTL 3.1.2. M-29204, M-29204/1, M-29204/2.)

Schönthal Henrik állambiztonsági nyilvántartó kartonja

   Csak a kémelhárítási jelentések kerültek a három dossziéba, a hírszerzés dokumentációja - közismerten - még nem tanulmányozható. A kémelhárítás azért tartotta fontosnak megőrizni ezeket a jelentéseket, mert "...nyugati állampolgárokra vonatkozó anyagok vannak benne elhelyezve, valamint nyugati utazási irodák alkalmazottaira vonatkozó kompromittáló anyagok."  Ez a megfogalmazás legtöbbször kém gyanús  esetek szereplőit takarja.  S tegyük hozzá a  magyar állampolgárokra vonatkozó terhelő információkat:  rendszerellenes megnyilvánulásokról, disszidálási kísérletekről, pénz kiajánlásokról, vám bűncselekményekről, üzletelésekről, csempészésekről, az idegenforgalom belső személyi viszonyairól, nem különben az idegenforgalmi prostitúcióról. (Az utóbbi kategóriáról az ügynök különösen szókimondó, pl. "Z. Ilona kurva", "Edina ügye tisztán nemi vonatkozású", stb.)

Feladatait elszabotálja, szolgálatunkat semmibe veszi

   Az ügynök és a kapcsolat tartó tisztek viszonya mindvégig különös. Schönthal mint  „az osztály rossz tanulója” sorozatos kritikát kap: hanyag, lusta, nem hajtja végre feladatát;  pontatlan, lezser,  nem figyel, futni hagyja a gyanús személyt, még azt sem jelenti, ami a szeme előtt játszódik le; jelentései felszínesek, elnagyoltak, hézagosak, nem a lényegről szólnak;  az ügynök személye is többször ellenőrzésre szorul, mert megmagyarázhatatlan lépései vannak, rossz társaságba keveredik, stb. És mindezek  -  az állandó fejmosás és szégyenpadra ültetés - ellenére, az alkalmatlannak nyilvánítás mellett a Cég mégsem akar vagy tud megszabadulni tőle véglegesen, valamilyen kimondatlan oknál fogva ragaszkodik hozzá, cipeli magával személyiségének terhét, ha néha kínos is az. Az ügynök pedig  ritkán vet ellent,  szánja-bánja vétkeit, önkritikát gyakorol szovjet módra,  s leszegett fejjel fogadkozik, hogy soha többé nem fordul elő hasonló hiba. Természetesen előfordul, sőt kezdődik minden elölről, az összedobott, semmitmondó jelentésektől a kihagyott ziccerekig. Ebből a ritka  körforgásból emelünk ki néhány részletet, úgy, ahogyan az a jelentésekben konkrétan olvasható.

   Az időszak: 1960-62.

   „Kiértékelés:

„ Sárosi erfurti útjáról csak akkor adott jelentést, miután vele találkoztunk, s tőlünk informálódott…”  „Jellemző a működésére, hogy felderített egy nőt, aki eltűnt Erfurtból, de még annyi fáradságot sem vett, hogy a nő nevét megtudja, ami egy idegenvezetőnek gyerekjáték. „ …írt egy lipcsei lakosnak, hogy megy és meglátogatja. A lány előzőleg itt járt Budapesten egy csoporttal, hazafelé disszidálni akart, őrizetbe vették. Nem akar lemondani a disszidálásról. De Sárosi szerint semmiféle ellenséges tevékenységet nem fejt ki a lány.”

  „Megint olyan felületesen írta le az eseményeket, ami szolgálatunk teljes fumigálását jelenti (sic!).Az előfordult személyek adatait nem írta le, noha a névjegyzék és a kollektív útlevél rendelkezésére állt.”

   „Sárosi három komoly csoporttal volt és működése azt mutatja, hogy csak azt észleli, ami úgyszólván már az orra előtt játszódik le. Az a látszat sincsen, hogy egyáltalán megpróbálta a csoportokat ellenőrizni, s a kapott feladatát, hogy a beutazott nyugati csoportok vezetőit, autóbuszvezetőit, vagy olyan személyt, aki feltűnően ellenőrzi a csoportot, tanulmányozza. Teljesen elszabotálja azzal, hogy azok ’egyáltalán nem érdekesek’. Általában neki semmi és senki nem érdekes és viselkedése a szolgálatunkat semmibe vevő stílust mutat. A legutóbbi találkáról 17 percet késett azzal a mesével, hogy a számlázásnál intézett el gyorsan egy ügyet (valami régi számláról volt szó, ami ráért volna.) A két nyugatnémet és egy amerikai csoportnál nagyon sok tennivaló lett volna, Kincses jelentéséből tudjuk…”

   „Javaslat:

     Tekintettel arra, hogy Sárosi Amsterdam-i kiutazása azt jelentené, hogy a kiutazó csoport ellenőrzése nem megfelelő lenne kémelhárítási vonalon, így kiutazását nem javaslom. Az elhárító szakszolgálat nem hézagolhat egy olyan fontos nyugati út alkalmával, mint az Amsterdam-i, mert ez az első magyar csoport, amely Hollandiába megy ki. Tehát ott egyéb szakszolgálati ténykedés is szükségessé válik. Erre viszont Sárosi semmiféleképpen nem alkalmas.”

Az ügynök feladatait elszabotálja, szolgálatunkat semmibe veszi, kiutazását nem javaslom

    Az értékelő tiszttel ellentétben a felettesek mégis úgy döntenek, hogy Sárosi utazzon csak az első Hollandiába látogató csoporttal. Hazaérve azonban  - egyebek között – a következők derülnek ki:

    „Kár volt kiengedni. Sárosi a kapott feladatait  csak részben végezte el, a kapcsolat felderítésénél erősen hézagolt. Az idegenvezetőnek csak a nevét írja le, pedig idogáltak, beszélgettek, tehát módjában lett volna tanulmányozni. Az a tény, hogy a holland  idegenvezetőnő férje a holland hadsereg tisztje, nagyon érdekes momentum. Itt Sárosi szintén nem végzett szakszerű munkát. A többi kapcsolatnál is tovább mehetett volna. Pótlólag tisztázni kell egy pár adatot, mert megint oda vetett  néhány mondatot, ahelyett, hogy részletesen leírta volna az eseményeket.”

  „Sárosi legutóbbi feladatát, hogy a beutazott Monitur-csoport tulajdonosát, idegenvezetőjét tanulmányozza és a csoportot ellenőrizze, egyáltalán nem hajtotta végre. Lantos elvtárssal ezt kifogásoltuk. Sárosi ígéretet tett, hogy ezen a téren is meg fog változni.”

  „További feladata:

    A 14-20. beutazó amerikai csoport ellenőrzése, az idegenvezető és az autóbuszvezető, valamint a kapcsolatot felvevő személy tanulmányozása.”

   „Kiértékelés:

     Sárosi ugyan megkapta a csoport ellenőrzésére, a vezető tanulmányozására (és a gk.vezetőre is) az oktatást, eligazítást,  de nem nagyon törődött a csoporttal és feladatával, mert a találkozóra jelentés nélkül jött el, azzal, hogy nem történt semmi. Lantos elvátrssal együtt erélyesen figyelmeztettük kötelmeire, s ezzel kapcsolatban barátaira, akik közt több disszidens van, kértünk felvilágosítást kártya-és lóverseny játékairól is. Ezzel kapcsolatban elmondott új dolgot is, de mindez nem meggyőző. Javaslom Sárosi szoros elhárítási és előéletére vonatkozó adatok megszerzésének foganatosítását.”

Nem törődött a csoporttal, jelentés nélkül jött, figyelmeztettük, elhárítást foganatosítunk…

    „Sárosi a kapott általános ellenőrzési feladatait szív nélkül hajtotta végre, semmit nem tett, hogy  egyes személyeket, jelenségeket közelebbről megnézzen. Így Heinig Albert nyugatnémet állampolgár, mérnököt közelebbről nem tanulmányozta, sőt nem is jelentette. Ez elég súlyos dolog, s ezért újra kioktattam, hogy ilyen esetekben tanulmányozás és azonnalos (sic!) bejelentés feltétlen végrehajtandó.” 1961.V.28. Ózdi, Lantos.

Lezser, felületes és hézagos

   „Megjegyzés:

    Sárosi a feladatait megint lezseren hajtotta végre: a kapott célpont személynél még azt sem írja le, hogy ki jött ki a repülőtérre E. Jenő operatív személy elé. Ugyancsak azt írja három  utasról, hogy azok „x” címre elmentek. Azt, hogy ki a rokon, barát, ismerős, stb. nem tisztázta, pedig kézenfekvő lehetőség volt rá.

    Jelentésében még azt a fáradságot sem veszi, hogy leírja, kiket vártak, csak azt írja, hogy akiket kipipáltam. Nem is nézte meg ezeket közelebbről, még csak nem is próbálta, pedig megkapta az eligazítást, hogy a reptéren várakozókat is invitálja be a reptérről bemenő buszra, s próbálja a kapcsolatokat konkretizálni.”

   „Megjegyzés:

     Még mindig felületes és hézagos a tanulmány, márpedig nagyon sokszor tettem oktatás tárgyává és Sárosi ezt tökéletesen értette.”

    [Egy kis  kitérő azért, hogy  bemutassunk egy tipikus esetet a kémelhárítás módszereiből, s ez független Sárosi személyétől.  1961. június 24-én  írja Ózdi et.:

 „Bolz Gerhard nyugatnémet autóbuszvezető (volt német 2. páncélos divízió) esetleges újra beutazásakor való tanulmányozását és a szovjet elvtársaknak  esetlegesen  rá vonatkozó (háborús, népellenes bűnösök nyilvántartása) adatok  beszerzését javaslom azzal, hogy egy akció keretében (ital, nő, csempészetbe vitel) tegyük lehetetlenné működését, ami kihat munkahelyére is.”]

 „ Kiértékelés:

   Sárosi az általános feladatát, az idegenvezető és az autobuszvezető tanulmányozását, valamint a kapcsolatfelvételek ellenőrzését végrehajtotta, így jelentése értékesnek mondható. Értékéből azonban sokat levon az, hogy tanulmányozásai felszínesek és abban nem mélyül el. A konkrét kapcsolat felvétel úgy szólván az orra előtt játszódott le, de nem próbált közeledni a kapcsolat mikéntjének felderítésére.

   Szatmári Sándor magyar állampolgár a Mopintour USA turista csoport tagjai közül kapcsolatot vett fel Hainen K. és Klain G. amerikai egyetemi hallgatókkal. Jellemző Sárosira, hogy még egy személyleírást sem adott róla, amit utólag kell kérnem, annak dacára, hogy személyesen beszélt vele.”

   További feladat:

   „A beutazó Cook csoport általános ellenőrzése. Fouche vezető érdeklődési körének és esetleges kapcsolatainak megállapítása, valamint konkrétan Fouche-val kapcsolatos akcióban közreműködés a megadott oktatás és eligazítás szerint.”

   „Kiértékelés:

   Sárosi azt a feladatát, hogy Fouchet komolyan tanulmányozza elnagyzolta a saját ’benyomásaival’. Semmi komoly adatot nem tudott produkálni. Jelentése csak tájékoztató jellegű, de annak is gyenge.”

  „ Megjegyzés:

   Javaslom, hogy komoly nyugati csoportokhoz ne osszák be, mert ami az orra előtt lejátszódik azt jelenti, de amiben saját magának közre kellene működni, azt hézagolja.”

Feladatát elnagyzolta, komoly nyugati csoporthoz ne osszák be, saját közreműködését hézagolja…

  Részlet Sárosi ügynök 1961. szept.27-i jelentéséből:

  „Brnoi Vásár. Szeretném megemlíteni, hogy az adás-vevés szalámival, pálinkával és műanyag nyakkendőkkel olyan méretet öltött, hogy az már szégyen a Magyar Népköztársaságra nézve. Több ízben rendőri beavatkozás ellenére intenzíven folyt tovább. Nagyon időszerű lenne egy hatásos rendszabály bevezetése.”

 Az időszak: 1962-69

 „Az informátort figyelmeztettem, hogy jelentését megint távirati stílusban készítette el, a jövőben nagyobb gondot fordítson a jelentésekre. Felhívtam figyelmét arra, hogy a megadott célszemélyek aktív tevékenységéről nem írt. „

   „Sárosi fn. inf. fenti személlyel kapcsolatos jelentése informatív jellegű. Azonosítási lehetőséget nem tartalmaz. Felhívtam figyelmét, hogy a jelentések elkészítésénél nagyobb figyelmet fordítson arra, hogy bővebb információt tudjon beszerezni a minket érdeklő személyekre.”

  „ Megjegyzés:

   A fent megjelölt személyre a jellemzést azért kértem, mert nevezett esetleges felhasználását tervezzük. A jellemzés igen hézagos. Az inf. szóbeli elmondása szerint a kapcsolatuk igen felszínes, ezért részletesebb jellemzést írni nem tudott.”

  [Sárosi 1964. október 23-tól 1965. január 15-ig az ENSZ ösztöndíjasaként Angliában tartózkodott. Ösztöndíjas tapasztalatairól írásban számolt be a BM. III/II-3-b osztálynak, amely  a III/I kérésére elküldte azt a hírszerzés 1-b  alosztályának is. A jelentés értékeléséből idézek.]

Londonban, az eligazítás ellenére „Örkényfalvi”-nál

   „Az eligazítás ellenére kapcsolatunk Katona Ferencnél, az IBUSZ képviselőnél lakott londoni tartózkodása idején. Mi ettől a lépéstől óvtuk az informátort esetleges dekonspiráció  kikerülése miatt, amit a III/I csoportfőnökség is helyeselt. Olyan hibát ejtettek azonban, hogy Londonban nem intézkedtek ebben a kérdésben és amikor kapcsolatunk megérkezett, maga Katona Ferenc beszélte rá arra, hogy oda költözzön és ott lakjon mindvégig. Katona Ferenc az Eaton Row 22-24 S.W.I. címen lakik, amely háznak a felügyelője egy bizonyos Wiltshire nevű személy, aki kezdettől nagy érdeklődést tanúsított kapcsolatunk iránt.  Egy alkalommal, amikor kapcsolatunk Endreffy Miklóssal, a Külügyminisztérium egyik szintén Londonban tanuló beosztottjával ment haza, Wiltshire egészen feltűnően megállította őket, érdeklődött, hogy „Mi újság van uraim?”, majd bemutattatta  magát Endreffynek, aki azonban nem egészen érthetően mondta meg a nevét. Wiltshire a nevet tudni akarta, mert kétszer élesen visszakérdezte, hogy „Tehát kihez van szerencsém?”. Még a későbbiek során is kérdést tett fel kapcsolatunknak, hogy „Kivel volt itt legutoljára?” Ettől az esettől eltekintve kapcsolatunk nem tapasztalta, hogy ellenőrizték volna, az eligazításban szereplő önellenőrzési módszereket felhasználta, de sem külső figyelést, sem levélellenőrzést Londonban nem tapasztalt.”

  [Katona Ferenc, az IBUSZ osztályvezetője, MSZMP-titkára „Örkényfalvi” fedőnéven beszervezett állambiztonsági hálózati személy, - megj.: I.Cs.]

  „Értékelés:

    Sárosi fn. inf. a nyári idegenforgalmi szezonban, mint csoportvezető a tihanyi IBUSZ. Kirendeltség vezetésével volt megbízva. A jelentés csak általános adatokat tartalmaz a munkatársairól és a vele kapcsolatba került nyugati utazási szakemberekről. Érthetetlen és ellenőrzésre szorul, hogy a BM. Veszprém megyei III/II. alosztályon megbízott Tóth László r. fhdgy. elvtárs, akinek tartására az inf. át lett adva, miért nem foglalkoztatta aktívabban. Tóth elvtársat telefonon kértem, hogy írásban számoljon be a hozzákapcsolt hálózati személyek munkájáról. Sárosi és Haraszti L. ellen fegyelmi eljárás van folyamatban a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt.”

   „Megjegyzés:

     Sárosi fn. inf. elmúlt évi operatív munkájának értékelése volt napirenden az előző találkozón. Közöltem vele, hogy milyen alapvető hiányosságokat tapasztaltunk az elmúlt időben a munkáját illetően, s így konkrétan felvetettem neki, hogy igen felületesek és semmitmondóak a jelentései, nem eléggé öntevékeny, nem igyekszik kiérdemelni azt, hogy aktívabban kiálljunk mellette, stb. Konkrét példákkal illusztráltam az elmondottakat. A fentiekben látta munkájának visszaesését. Ennek tisztázása után kötelező ígéretet tett arra, hogy ki fogja a jövőben vívni bizalmunkat és aktív munkát fog végezni. A jövőben sokkal aktívabb munkára fogom, konkrét feladatokkal megbízva. „

Kabók János r. őrgy.

 „Sok igazság van a jelentésben – ami a helytelen káderpolitikát illeti -, de ez sem menti ezt a sok linkséget, amit csinált. Ha tényleg őszinte lesz és akar dolgozni, szóljon.

Markotán.”

 „Ez sem menti azt a sok linkséget, amit csinált”

  A következő részlet „Sárosi” kritikáját tartalmazza a BM. lejáratásával kapcsolatban.

  Az informátor Siófokról jelenti 1968. július 18-án:

   „Siófokon Wossala György üzletigazgató helyettes kijelentette barátomnak (ez a fordulat szokásos figyelem elterelő fogalmazás az állambiztonság gyakorlatában, valójában  Sárosinak mondta, - megj.: I.Cs.), hogy Frank Károly üzletvezetővel ő mindent elintéz, mert ő a BM embere. Barátom megkérdezte, hogy ezt honnan tudja és miért közli ezt vele. A válasz, hogy mert ő tudja és csak úgy mondja, de ez jó arra, hogy ha  Csercsics üzletigazgatóval valami ellentéte van, Frankra lehet hivatkozni és akkor minden rendben van. Csercsics Márton üzletigazgató ugyancsak kijelentette, hogy Frank Károllyal nem  lehet ugyanúgy eljárni, mint másokkal, mert ő a BM embere és ezért kontrakarirozza  pl. harisnyaviselés ügyben az igazgató utasítását, aki kötelezővé tette a szobalányok részére a harisnyaviselést, amit Frank feloldott. Csercsics  arra a kérdésre, hogy ezt honnan tudja, azzal válaszolt, hogy Wossalától. Kijelentette ugyanezt Pallágyi László portás a Balaton  szállóból: Frank a BM embere és ha valami olyant rendel el az üzletigazgató, ami neki nem tetszik, azt ő Frankkal elintézi.

   Fenti jelenségek rendkívül károsak. Akár a BM kötelékébe tartozik Frank Károly, akár nem ez a szóbeszéd mindenképpen lejáratja mind a BM-et, mind Frankot. Megengedhetetlen továbbá, hogy feletteseik utasításait azzal ne hajtsák végre, hogy ők különleges emberek, mert a BM kötelékébe tartoznak. Ez az állapot megengedhetetlen és sürgős intézkedést kíván.”

(Melléklet, 7. sz.)

Az ügynök kritikája: megengedhetetlen, hogy ők különleges emberek, mert a BM kötelékébe tartoznak

   Sárosi roppant fontosnak tartotta, hogy jelentse:  a siófoki „Európa” szálló drinkbárjában megismerkedett egy Freys nevű kövér bécsi drogéria tulajdonossal, aki elmondta, hogy első feleségét  a Budapest Bárból vette el Borsányi Saci táncosnő személyében. Az egyik esküvői tanúja G. Dénes György szövegíró, „Zsüti” volt, akivel legutóbb 6 ezer forintot nyert az ügetőn. Sárosi informátor ezt követően gyanúsnak találta, hogy  Freys úr épp tőle kérdezi, hogy szokott-e kártyázni, hiszen valóban szokott a tihanyi szálló igazgatójával: Röszler Vilmossal és Zsütivel, de volt ebben  „bizonyos célzatosság és előre elkészítettség”, s „bizonyos előzetes ismereteket feltételez.” Egyéb említésre méltó nem történt. A jelentést vette a BM. Somogy megyei Rendőr-főkapitányság III/II. alosztálya, Dr. Mátyás József r.szds. és Márton Lajos r. alezredes alosztályvezető.

„Sárosi” informátor utolsó ismert dossziéja, megnyitva: 1968. március 29.
 

  Sárosit hamarosan figyelmeztetik, hogy  a balatoni kirendeltség vezetőjeként túl sok figyelmet fordít tized rangú ügyekre, pl. reklám-és ajándéktárgyakkal való gazdálkodásra,  s ráadásul az összes illetékes vezetőt fellármázza ezekkel, megvádolva másokat. . Ezért kapcsolattartó tisztje jelenti: „Utasítottam Sárosit, hogy ne toll- és bicska ügyekkel  foglalkozzon, hanem a minket érdeklő feladatokra összpontosítson. Ezzel ő is egyetértett és lezártnak tekinti a Kamanczáné ügyet.” Kabók János r. alezredes.

 Ha némely olvasónknak – az idősebb korosztályból – eszébe jutott az ötvenes években  játszott szovjet filmvígjáték: „Uborka a repülőtér gyöngye”, az nem  véletlen. És a különbség sem.  Mert, hogy  mennyire a magyar sajátosságoknak megfelelően nyúlt mellé a magyar állambiztonság „Sárosi”, mint állambiztonsági hálózati személy kiválasztásában, az is kortörténeti tünet: az akkori káderpolitika csődje, intellektuális abszurd, a rátermettség hiányának emlékezetes csúcsa. De bizonyára  a kiválasztottat  is nyomták, mint Krahácsot valahol fönt, ki tudja milyen szinten, s miért…

Dr. Ilkei Csaba

tudományos kutató