Sólyom harmadszor

 
            A köztársasági elnök immár harmadik újévi beszédét mondta el az ország nyilvánossága elõtt, melybõl az elsõ két alkalom komoly kritikát váltott ki. A közéletet figyelõk érthetõ érdeklõdéssel várták e harmadikat, hogy az ország ismert helyzetébõl kiindulva ad-e olyan világos útmutatást, ami egy köztársasági elnöktõl joggal elvárható. A tényszerû tudósításhoz hozzátartozik, hogy a 2008. január elsején elhangzott beszéd minden korábbinál rövidebb volt, amit csak tetézett annak üressége. Mintha fõ cél lett volna a konfliktus kerülése, és tények említésének hiányában a néhány mondat érdemi elemzése sem adható meg. A háttér azonban sugallt valamit, amirõl a rögtönzött híradások eddig nem szóltak.
           

            Az események ismeretéhez érdemes áttekinteni az elmúlt évek hasonló beszédeinek környezetét. Sólyom László 2006. január elsején az EU-zászló mellett beszélt és a nemzeti zászló mellõzése joggal váltott ki közfelháborodást. A 2007-es államfõi beszéd képi háttere már jobb volt, EU-zászló nélküli, nem volt jeltolmács sem, maga az elnök is fésültebben jelent meg, s a beszéd gondosan fogalmazott volt. Olyan odafigyeléssel, hogy ne lehessen a korábbi módon támadni. A köszöntõhöz a Magyar Televízió 15 perc adásidõt is biztosított, amibõl az elnök azonban csak hat és felet használt fel. Ezt azért kell kiemelni, mert a magyarság sorsáért aggódó közösségek akár órákig képesek elemezni a nemzetmentés lehetõségeit, média nyilvánosságot azonban nem kapnak. Így ennek fontossága okán a köztársasági elnök már akkor is többet mondhatott volna, de 2008. január elsején még ezt az idõt is tovább rövidítette. A 2007-es beszédbõl a tudósítások azt emelték ki, hogy az a közbizalom helyreállítását szorgalmazta, és az ország alapjában véve egységes – ezt azonban számos esemény cáfolta. A szolidaritásról szólva elhangzott, hogy akik a jelen rendszerbõl gazdagodtak meg, szolidárisabbak lehetnének ugyanezen rendszer károsultjaival. Ez burkoltan a máig túlélõ Gyurcsány-jelenség védelmét jelentette. Sólyom elnök akkor arról szólt, hogy az állampolgároknak van igénye a politikában való részvételre, aminek alapfeltétele a tájékozottság, „látnunk kell, mik a célok, milyen út vezet oda, mi a menetrend és mik az alternatívák?” Tehát ha csak Sólyom elnök egy évvel ezelõtti szavait idézzük, immár 2008-ban megadta önmaga cáfolatát, amikor beszédébõl épp a célok, a menetrend és az alternatívák említése maradt ki.

           

            A 2008. január elsejei elnöki beszéd hátterében hangsúlyos méretben Andrássy Gyula mellszobra volt látható. A zászlók vagy tárgyak szerepeltetése nem csupán dísz. Mást jelentett volna, ha ugyanott Kossuth vagy Széchenyi szobra van. Napjaink pártküzdelmei egyiket vagy másikat céltudatosan igyekeznek kisajátítani, ezért nem jelenhettek meg az elnök „pártsemleges” beszéde alatt. Érthetõ okoknál fogva a háttérben nem lehetett kívánatos pl. Ferenc József, de Rákosi vagy Kádár mellszobra sem. Az Andrássyról készült díszes mûalkotás most a semmitmondó elnöki beszédnél a jelentés hordozójává vált. Andrássy ugyanis a kiegyezés embere, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere is volt. Az 1867-es kiegyezés azonban tagadhatatlanul az elnyomókkal való megegyezésrõl szólt, ennek kulcsfigurája Andrássy, mintha ma azt sugallná, hogy – gazdasági okokra, az ország „fejlõdésére” hivatkozva - az új honfoglalókkal kellene kiegyezni. Burkoltan erre utalnak a Sólyom-beszéd kulcsszavai is, úgymint remény, újrakezdés, összetartás – bár épp a mostanában leginkább hangoztatott „összefogás” nem hangzott el. Az erõtlen beszédbõl legkevésbé következik az, ami a Himnusz nyomán elhangzott, hogy „víg esztendõnek kell végre jönnie”. A rosszul értelmezett „kiegyezés” pedig a nemzet számára életveszélyes. Nem véletlen az sem, hogy  2007 õszén a közszolgálati rádióban az is elhangozhatott, hogy a megosztottan ünnepelt nemzeti évfordulóink helyett pl. az 1867-es kiegyezést kellene mintának tekinteni és nemzeti ünneppé nyilvánítani! Mégsem véletlen, hogy az utókor emlékezete az 1848-as forradalmat, és nem az említett kiegyezést tekinti nemzeti ünnepnek.

 
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró
drnagyattila@yahoo.co.uk