Véres ősz
 

Ősz volt újra, mint ötven éve,

Készülődtünk emlékezésre:

Összegyűlve régi barátok

Felidézni az ifjúságot.

Soká nem hittük, hogy megérjük,

Csak magunkban, titkon reméltük,

Hogy egyszer ezen a szent napon

Újra zászló lesz a házakon,

S százezrek a város szívében

Szívmelengető ünnepélyen…

 

De rémálommá volt az este,

Mikor védtelen emberekre

Rárontott a barbár erőszak:

Az arctalan, sötét verő-had,

S meghitt, békés ünneplés helyett

Összevert testek, vérző fejek,

Gumibot, könnygáz, lovasroham:

Saját szemükkel látták sokan,

Kik messzi országokban élnek,

S most ünnepelni hazatértek

Minden sarkából a világnak,

S értetlenül, döbbenten állnak:

Hogyan, hát itt ma ezt is lehet ?

Így meggyalázni az Ünnepet ?

Hogyan meri ezt egy hatalom ?

Hiszen a zsarnok birodalom

Csillaga már rég leáldozott

És nálunk semmi sem változott ?

 

Hogy megértsük, mi folyik nálunk,

Egy valamit tisztán kell látnunk:

Akik ma itt hatalmon vannak

Máig ugyanazok maradtak,

S ma is a túloldalán állnak

Az ötvenhatos barikádnak !

És éppen úgy, ha rajtuk múlna

Ránk szabadítanák ma újra

Azt a lánctalpas, gyilkos hordát,

S az emlékét is eltipornák

Forradalomnak, szabadságnak,

Hiszen csak alkalomra várnak:

Visszahozni a zsarnokságot

Elfojtani újból a lángot

Megtagadni az örökséget,

Mely minket ötven éve éltet,

S melyért egy világ csodált minket

Meggyalázni emlékeinket…

Mert hiába álszent beszédek,

Hiába vágnak nyájas képet:

Valójában mindig ott maradt

A vicsorgás az álarc alatt,

Hiszen elrejteni se’ bírják,

S ha tehetnék, a hősök sírját,

Amelyre a koszorút hozzák,

Legszívesebben megtaposnák.

Hisz’ ma is csak bosszút akarnak,

Mert gyűlölik a Forradalmat,

Amit szinte fel sem fog ember,

Veszett, féktelen gyűlölettel,

Mint sötétség a napvilágot,

Ahogy a szenny a tisztaságot,

Miként Jézust az írástudók,

Ahogy csak a hőst -- az árulók !

És gyűlölik ezt a nemzetet,

Mert megtörni sosem  lehetett:

Mert mindig újra talpra állva

Nemet mondott a zsarnokságra !

Ezért félnek ettől a naptól,

Ezért rettegnek ötvenhattól,

De akármit tesznek ellene,

Győzni fog október szelleme,

S diktátor, zsarnok bármit akar,

Amíg csak él a földön magyar,

Büszkén őrzi az emlékezet

Október, örökszép fényedet !

 

 

Kellner Dénes