Véres ősz
Ősz volt újra, mint ötven éve,
Készülődtünk emlékezésre:
Összegyűlve régi barátok
Felidézni az ifjúságot.
Soká nem hittük, hogy megérjük,
Csak magunkban, titkon reméltük,
Hogy egyszer ezen a szent napon
Újra zászló lesz a házakon,
S százezrek a város szívében
Szívmelengető ünnepélyen…
De rémálommá volt az este,
Mikor védtelen emberekre
Rárontott a barbár erőszak:
Az arctalan, sötét verő-had,
S meghitt, békés ünneplés helyett
Összevert testek, vérző fejek,
Gumibot, könnygáz, lovasroham:
Saját szemükkel látták sokan,
Kik messzi országokban élnek,
S most ünnepelni hazatértek
Minden sarkából a világnak,
S értetlenül, döbbenten állnak:
Hogyan, hát itt ma ezt is lehet ?
Így meggyalázni az Ünnepet ?
Hogyan meri ezt egy hatalom ?
Hiszen a zsarnok birodalom
Csillaga már rég leáldozott
És nálunk semmi sem változott ?
Hogy megértsük, mi folyik nálunk,
Egy valamit tisztán kell látnunk:
Akik ma itt hatalmon vannak
Máig ugyanazok maradtak,
S ma is a túloldalán állnak
Az ötvenhatos barikádnak !
És éppen úgy, ha rajtuk múlna
Ránk szabadítanák ma újra
Azt a lánctalpas, gyilkos hordát,
S az emlékét is eltipornák
Forradalomnak, szabadságnak,
Hiszen csak alkalomra várnak:
Visszahozni a zsarnokságot
Elfojtani újból a lángot
Megtagadni az örökséget,
Mely minket ötven éve éltet,
S melyért egy világ csodált minket
Meggyalázni emlékeinket…
Mert hiába álszent beszédek,
Hiába vágnak nyájas képet:
Valójában mindig ott maradt
A vicsorgás az álarc alatt,
Hiszen elrejteni se’ bírják,
S ha tehetnék, a hősök sírját,
Amelyre a koszorút hozzák,
Legszívesebben megtaposnák.
Hisz’ ma is csak bosszút akarnak,
Mert gyűlölik a Forradalmat,
Amit szinte fel sem fog ember,
Veszett, féktelen gyűlölettel,
Mint sötétség a napvilágot,
Ahogy a szenny a tisztaságot,
Miként Jézust az írástudók,
Ahogy csak a hőst -- az árulók !
És gyűlölik ezt a nemzetet,
Mert megtörni sosem lehetett:
Mert mindig újra talpra állva
Nemet mondott a zsarnokságra !
Ezért félnek ettől a naptól,
Ezért rettegnek ötvenhattól,
De akármit tesznek ellene,
Győzni fog október szelleme,
S diktátor, zsarnok bármit akar,
Amíg csak él a földön magyar,
Büszkén őrzi az emlékezet
Október, örökszép fényedet !
Kellner Dénes