Gavallér János

Virágok helyett

A fa nő, a gyümölcs érik,
s kérgét férgek lepik.
Hazugbandik, rikácsolók,
nyüzsgő paraziták,
gondolatba bújt báb-pondrók
falják, törvények arcát…
Megsemmisül a joggyakorlat,
gőgbe főtt hatalom
rotyog az idő üstjében…
Ízleni kell nagyon,
ízleni, hazug, vacak szavaknak.
Bélsár s méreg büfög,
árnyékként rohanva mára,
a jövőt perzselő agyba.
Mammonférget szolgáló szolgák
nyalják, nyalják talpát,
sorsukat vető hatalom
aljas, mocskos talpát.
Időben, térben darabolt
emberkék dúdolják,
a karmester diktál, diktál,
s a levegő megáll:
- Hogyan tovább paraziták?-
Hogyan, hogyan tovább?
A jövőt perzselő agyba
torz korcs gondolatot
ültet, ültet a tanár,
s arat, arat a halál!
Apáink vágya néma, holt.
Élni, élni vágytak!
Bűnük csak ennyi, ennyi volt.
Az álmok meghalnak,
s néma, gnóméletek sírján
virágzik a gaz.
A mag nő, a gyümölcs érik.
Az ember könnyezik,
izzad, fél, remeg, dolgozik,
s jó szóra éhezik!
Paraziták! Hogyan tovább?
Sírokon virágzik,
a gaz!

2009. 08.02.