Gavallér János

Zúg az óceán

Csodavárás kálváriája
járja táncát, mulat
az evolúció-hazugság,
emberöltőkön a homály,
lángnyelvet okád a tudomány:
Térdre plebsz! Jön a halál!

- Máglyaoltáron az élet-;
merjetek kérni s nem félni!
Az életóceánba fúl a bűn,
s felperzsel mindent majd a tűz!
Merjetek kérni s nem félni!
Az akolból ki kell törni,
élni, szeretni…
akarni kell látni, érezni…
hullámok mossák a partokat,
az óceán zúg,
ordítnak a sziklák,
több ezer év mocskát mossák…
merjetek kérni, szeretni,
tisztán egymásra nézni,
merjetek emberként élni!

Távolból üzen az idő:
Szívbe mar a múlt,
elvérzik a drága jövő,
ha a Sátán kerekedik felül!

Merjetek lélegző emberek!
Lélegző lételemekkel,
a földdel, a nappal együtt,
merjetek, hisz a világ pördül,
a csillagokkal együtt…
merjetek emberek
azonosulni a szívetekkel!
Az akolból ki kell törni,
élni, szeretni…
akarni kell látni, érezni…
hullámok mossák a partokat,
az óceán zúg,
ordítnak a sziklák,
több ezer év mocskát mossák…
az életóceánba szédülnek a mojrák.

Míg hajnal jő, s üzenetet hoz,
ne félj, légy hű önmagadhoz!
Körtáncot jár a világ. Áll a bál.
Járd el a szűk idő táncát!
Ma néked szól a hegedű…
Morajlik az életóceán,
elnyeli a bűnvarázst,
majd kiköpi magából
a csontvázakat…
pont ott,
ahol partot érnek a hullámok.

2012. 01. 03.